2011. 06. 11.

244. nap: Kényszerpihenő

Tegnap nem akartam írni a blogra, mert olyan kedvem volt, ma pedig nem tudok, mert azzal esetleg többet ártanék magamnak, mint kellene.
Reggel arra ébredtem, hogy kellemetlen érzés költözött a bal szemembe. Tulajdonképpen olyan volt, mintha nem is egy érzés, hanem sokkal inkább egy idegen objektum jelenléte okozta volna az anomáliát. Dörzsöltem kézzel, zsebkendővel, törülközővel, ahogy szoktam, de csak nem akart javulni. Próbálkoztam vízzel kimosni a tettest, kevés sikerrel. Káromkodtam ezerrel, az illendőség határait jócskán meghaladó módon anyáztam, és végül szörnyű esküvéssel fogadtam, hogy ezután csak hermetikusan lezárt szemvédőben fogom élni napjaimat, ám ezek sem vezettek eredményre. Tükörben próbáltam a bűnös kilétére fényt deríteni, eredménytelenül.
Aztán egyszerűen beletörődtem a sorsomba. Ha fáj, akkor fáj, nincs mit tenni, majd elmúlik. Bármi is okozza, örökké csak nem rakoncátlankodhat a szememben, ráadásul éreztem azt is, hogy egy ponton túl nehéz lenne elválasztani egymástól a kellemetlen érzés okozóját attól a fájdalomtól, amit magamnak okoztam, miközben próbáltam megszabadulni ismeretlen eredetű éjszakai "támadómtól". 
És csodák csodája, a semmittevés ezúttal meghozta eredményét, ugyanis szemem állapota lassú javulásnak indult. Mostanra elérkeztem arra a pontra, hogy érzékeny, mint a kutya, ráadásul olyan piros, mintha vámpír lennék, de legalább többé-kevésbé normalizálódott a helyzet. Viszont, mivel óvatos duhaj vagyok úgy döntöttem, hogy mára felmentést adok látószerveimnek a monitor és a tévé okozta negatív hatások alól. Remélhetőleg a pihentetés holnapra mindent a helyére tesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése