Az elmúlt napok bejegyzései meglehetősen egysíkúak voltak, ezt belátom. Túl sok volt a játék, miközben minden mást aljas indokból, előre megfontolt szándékkal a háttérbe szorítottam. Pedig sokszor elmondtam már, és ezúttal is megteszem: ez a blog nem kifejezetten egy témára épül fel, hanem egyfajta vegyes vágott szánalmas életem mindennapjaiból. Az arányok borulásának, ebből kifolyólag megálljt kellett parancsolnom ezen a ponton, még úgy is, hogy egyébként valószínűleg heteken át el tudtam volna vegetálni játéktesztekkel és a témához kapcsolódó elmélkedésekkel.
Ennek azonban vége, ideje visszanyúlni az alapokhoz! Sok téma vár arra, hogy teret engedjek neki, bár nem vagyok biztos abban, hogy némelyik éppenséggel erre a blogra kívánkozna. Majd kialakul. Mindenesetre adós vagyok még egy L. A. Noire teszttel, amit alkalomadtán megejtek, ha végre valahára befejezem azt a játékot. De miután azt tapasztalom, hogy a Duke Nukem Forever egymagában megduplázta a blogom látogatottságát, úgy vélem, ráérek még azzal az értékeléssel, amíg kellően lecsitul a felhajtás körülötte. Addig meg jöhetnek az unalmas "hétköznapok"!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése