Sajnálatos dolog, de ismét egy olyan bejegyzést kell elkövetnem, amit rajtam kívül senki nem fog érteni. Ám nincs sok választásom. Ez az átka annak, ha néhanapján valaki más is rápillant a jó blogger által elkövetett szövegekre, nem csupán maga a szerző. Az Egy év azonban mégiscsak az én kis szánalmas életem naplószerű manifesztuma - így nem tehetem meg azt sem, hogy elhallgatom az igazán fontos eseményeket pusztán azért, mert nem szeretném azokat embertársaim orra alá dörgölni. Sakk-matt, jöhetnek a rébuszok!
Bevallom, ma szó szerint dagadt a májam a büszkeségtől amiatt, hogy milyen rettentően penge vagyok bizonyos témakörökben. Pontosabban szólva egyetlen témakörben, ami leginkább a "személy" kategóriába sorolható, de most ne is menjünk bele ilyen jelentéktelen részletekbe! Mindössze egyetlen apróságra volt szükségem, és mint valami nagymenő detektívnek a bonyolult, cselszövésektől és ármányoktól hemzsegő történet végén, hirtelen összeállt a kép. Ártatlan, elszórt mozaikdarabkák kerültek a helyükre, hetek, hónapok, évek üresjáratai töltődtek meg egy szempillantás alatt tartalommal, jelentéktelennek tűnő részletek kerültek a fókuszba, és idáig fontosnak vélt alkotóelemek kerültek a süllyesztőbe. A feltételezések bizonyítást nyertek, a sejtések tényekké alakultak át, és az idáig zavaros vizű áradás szelíd, kristálytiszta erecskévé csitult.
Ahogy mondtam, mindez egy szemvillamás alatt zajlott le. Lassan kezdem megérteni, miből táplálkozik Sherlock Holmes és Hercule Poirot vicces, jópofa, de annál markánsabb nagyképű arroganciája. Mert bizony piszok jó érzés, amikor hirtelen minden értelmet nyer. Életem során ez a második ilyen léptékű felismerés, de ezt egyszerűen nem lehet megszokni! Persze, mindez nem a semmiből jött. Megelőzte több hónapnyi kemény és alapos kutatómunka, nyomozás, felderítés, elméletgyártás. Igazából pont erre vagyok a legbüszkébb! Enélkül a mai fejlemények elsikkadtak volna az egyéb, raklapnyi bizonyíték között, és ugyanennek a fordítottja is igaz: minden eddig összegyűjtött adat hiányos és értékelhetetlen lenne a kirakós utolsó, mai darabkája nélkül.
Üröm az örömben, hogy az ügyeimet ez nem mozdítja elő egy fikarcnyit sem, de ettől függetlenül örülök és büszke vagyok zsenialitásom újabb megnyilvánulására. A géniusz villantott, ám a dolgok pikantériájának köszönhetően mindezt jobb, ha megtartom magamnak, hiszen rajtam kívül a világon senkit nem érdekelnek és nem is érintenek az ügyhöz kapcsolódó részletek. Keserédes tragédia blogger módra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése