Rengeteget járok sétálni, ez igaz, de mégis valahogy úgy időzítem ezeket a kiruccanásokat, hogy sötétedésre hazaérjek. Hogy miért van így, nem tudom. Hisz semmiféle külső hatás nem tiltja, hogy az utcákat járva odakint töltsem az éjszaka egy részét, továbbá nem noszogat senki sem azzal a képtelen kívánsággal, hogy mielőbb térjek meg szeretett otthonomba.
Így aztán úgy döntöttem, ma fordítok egyet a korábbi stratégiámon, és csupán akkor indulok útnak, amikor már besötétedett. Tudom, nyár van, ezért a szinte végtelenül hosszú nappalok hatására az ember néha úgy érzi, sosem lesz éjszaka. De én mégsem aggódom. Előbb, vagy utóbb minden csillag kialszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése