Mostanában ismét olyan szakaszon megyek át, hogy legtöbbször az ég világon semmi kedvem a blogra írni. Úgy tűnik, ez az állapot hullámokban tör rá az emberre, körülbelül 40-50 naponta, majd hirtelen tovaszáll, mintha sosem létezett volna. Bevallom, idáig nem sikerült jobb gyógyírt találnom erre, mint hogy összeszorítom a fogam, és minden gyötrelem ellenére valahogy kiszenvedek magamból néhány sort.
A jelenlegi holtpontot erősíti, hogy gyakorlatilag nem történik velem semmi olyan, amiről be tudnék számolni kedves olvasóimnak. A nyári uborkaszezon átvészelésének felgyorsításához tehát szükséges lenne, hogy a közeljövőben próbáljak találni néhány témát, amit valamilyen ismeretlen okból lenne kedvem feldolgozni.
Mára például itt van a Múzeumok Éjszakája, mint tökéletes kiindulási alap - már ha ellátogatnék valamelyik rendezvényre. De nem teszem, csak itthon gubbasztok, és azon kesergek, hogy nincs miről írni. Hiába, az ördögi körök nyomorúságos átkai mázsás teherként nehezednek a szerencsétlen blogger vállára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése