Ritkán fordul elő velem, de ma mégis megtörtént: éjfél előtt elálmosodtam. Mit éjfél, alig múlt hét óra, és mégis úgy érzem magam, mint aki napok óta szemernyit sem aludt! Nagy baj azért nincs, elvégre nem maradok le semmiről, ha idő előtt ágynak dőlök, de akkor is furcsa dolog lesz ilyen korán szundikálni. Ha nagyon akarnám, talán tudnám erőltetni a szokásos éjszakázást, de be kell látnom, ennek nem lenne sok értelme. Elvégre nincsenek halaszthatatlan ügyeim sötétedés után, és nem kéri számon rajtam senki azt, hogy pihenni szeretnék a szokásos nyüzsgés helyett.
Ennek fényében az lesz a legjobb, ha most érzékeny búcsút veszek mindenkitől, és elteszem magam holnapra. Attól tartok, az ilyen jellegű alvászavaraim szokásos, kellemetlen és rusnya utóhatásai holnap sem kímélnek majd. De így legalább lesz valami, amiről be tudok számolni.
Meglátni a jót a rosszban: megfizethetetlen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése