Mára azt találtam ki, hogy írok majd egy alapos, részletes tesztet a Mortal Kombat legújabb részéről, amit volt szerencsém egy délután erejéig kipróbálni.
De sajnos ez a játék olyannyira semmitmondó, jellegtelen, unalmas és felejthető, hogy egyszerűen nem érzek magamban elegendő erőt és lelkesedést eme bemutató elkészítéséhez. Legyen talán elég annyi, hogy akik szeretik, ismerik a sorozatot, jó eséllyel nem fognak nagyot csalódni. Akik pedig nem, azok is kapnak egy játékot, amely műfajilag ritka, mint a fehér holló, így szinte mindegy is az, hogy a produktum hogyan muzsikál élesben.
Van benne sok bunyó, farönknyi bicepszek, görögdinnyényi bögyök, és egy jó adag különféle játékmód. Lehet egy az egy ellen küzdeni, illetve lehet csapatban. Vannak különféle feladatok, amelyeket teljesíthetünk, és a jutalmul kapott zsetonokat beválthatjuk mindenféle kiegészítő adalékra. Van sztori mód, illetve a hagyományos, egyenként lépegetős megoldás. Van egy tonna speciális mozdulat, persze minden szereplőnek más és más, visszatérnek a kivégzések, időnként aktiválhatjuk a röntgen-módot, ahol lassítva, a bőrön és izmokon keresztüllátva kísérhetjük figyelemmel, ahogy porrá zúzzuk ellenfeleink csontjait és belső szerveit.
De mindezek ellenére a játék attól még az marad, ami: egy végtelenül egyszerű, a kontroller gombjait a szokásosnál is nagyobb terhelésnek kitevő verekedős cucc, ami legfeljebb addig képes lekötni az embert, amíg az meg nem tanulja a kedvenc karakterei összes kombóját. Egyedül egy ilyen játékot csak nagyon rövid ideig lehet élvezetből játszani, így érdemes beszerveznie mindenkinek pár havert, és közös gyepálásokat tartani. Karakterekből egyébként akad szép számmal, és a jó előre beharangozott DLC-k hamarosan újabbakkal bővítik majd a palettát. A legtöbb régi kedvenc visszatér, csakúgy, ahogy a történet is visszatér az elejére, nevezetesen a tizedik, mindent eldöntő Mortal Kombatig. A Föld bajnokai az előző kilenc viadalon vereséget szenvedtek, így ha ezúttal is kudarcot vallanak, Shao Kahn seregei előtt megnyílik az út a világunk leigázásához. Persze, sok utalást kapunk a sorozat korábbi epizódjaira, ám az alaphelyzetből kiindulva lényegében azokat úgy kezelhetjük, mintha meg sem történtek volna.
Összességében a játékot érdemes a helyén kezelni - agyatlan verekedés, ami képes kellemes perceket okozni, de álmatlan éjszakákat biztosan nem. A sorozat egyébként is rengeteget köszönhet a mögé kialakított, háttérként szolgáló világnak. Az garantálja, hogy ez a mostani MK minden valószínűség szerint hozni fogja az elvárt eladási számokat. Haverokkal kellemes szórakozás, egyedül viszont inkább olyan, mintha valami meló lenne. Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni a mozdulatokat, vég nélkül, céltalanul.
6/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése