Előre szeretném figyelmeztetni kedves olvasóimat: ismételten személyes tartalmú megvilágosodásaimmal fogok mindenkit traktálni. Ezért kérek mindenkit, hogy az unalom elkerülése végett sürgősen lapozzon tovább! Nem gyakran fordul elő, hogy magamat citálom ide témaként, de olykor valóban nehéz ellenállni a kísértésnek.
Egy éjszakába nyúló társasjátékozás és egy utána szinte törvényszerűen bekövetkező, virrasztással egybekötött filozofálgatás után végre megértettem, miért is én vagyok a világ legnagyobb és legjelentéktelenebb vesztese. Nem azért, mert engem egyedül a lehetetlen és megoldhatatlan feladatok kötnek le. Nem azért, mert a nagybetűs Élet folyton kiszúr velem. Nem azért, mert minden próbálkozásom kudarcot vall mindenben. Nem azért, mert szinte törvényszerűen vonzom a bajt, bármerre is járjak, bármit is csináljak.
Hanem azért, mert mindezek ellenére újra és újra megkapom az esélyt arra, hogy fordítsak a sorsom alakulásán, és mégsem tudok élni ezekkel! A szerencsémre egyszerűen nem lehet panaszom (na jó, leszámítva a dobókockákkal elkövetett, olykor tényleg brutális ámokfutásaimat), és a cudar igazság az, hogy néhány esettől eltekintve minden bajom és kellemetlenségem forrása én magam vagyok.
Tehát: ha kedves olvasóim előzetes figyelmeztetésem ellenére mégis kitartottak idáig, és ezek után valaha is azt hallják tőlem, hogy a világgal van a baj, hivatalosan felkérem őket, hogy koppintsanak az orromra, és hívják fel rá a figyelmemet, hogy ez butaság, és a problémák forrását inkább keressem saját magamban. Ha elégszer figyelmeztetnek erre, talán egy szép napon rögzülni fog bennem ez a tény.
Ám a szörnyű tanulság mégsem ez, hanem az az apróság, hogy a világ legnagyobb és legjelentéktelenebb vesztesének lenni önmagában is egy paradoxon. Hiszen azáltal, hogy én vagyok valamiben a "bajnok", törvényszerű, hogy ettől azonnal különlegessé is válok. Megdől az egész elmélet, oda az oly nagyszerű jelentéktelenség, és hogy a fene enné meg: vagyok valaki!
Na, most aztán sürgősen találnom kell valakit, aki még nálam is nagyobb balfék! És a kör ezzel végképp bezárul: mert ezzel ismét lehetetlen feladatra vállalkozom, ami visszavisz az egész gondolatmenet elejére. Te jó ég, ebből is látszik, mennyire nem tanácsos önelemzésekbe bocsátkozni! (És ezzel újfent bezárult egy másik kör - visszatértünk magának a bejegyzésnek az elejére! Elképesztő dolgokat képes művelni az emberrel a kialvatlanság!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése