Belőlem pedig nem lesz termékeny blogger. Így történhetett, hogy a mai napon a kötelező bejegyzés iránti elkötelezettségemet könnyedén elnyomta és félresöpörte a minden képzeletet felülmúló lustaságom! Különben is, az elmúlt néhány nap hosszú, ámbár tartalmasnak semmiképp nem nevezhető elmélkedései után jogosnak érzem azt, hogy legalább ma vegyek vissza egy kicsit, és takaréklángon égessem az égetnivalót.
Ebben olykor-olykor, kivételes alkalmakkor az a legszomorúbb, hogy egyébként pont ma igenis lenne miről írni, ám ezt mégsem teszem. Pedig ismét előszedhetném egyik kedvenc témámat, a sorban állást, amiben különös módon oly sok embertársam vall kudarcot minden szinten, állandó jelleggel, nagyon csúnyán. Vagy beszámolhatnék egy új, érdekes kezdeményezésről, amit egy kedves barátommal eszeltünk ki grafomániás igényeink csitítására és az ihlethiány leküzdésére.
És mégsem állok neki egyik témának sem. Helyette inkább létrehozok egy ilyen bejegyzést, aminek se füle, se farka, se tartalma, se értelme. Viszont legalább annyit elértem vele, hogy nem két sorban intéztem el a mai napot, mint ahogy azt általában tenni szoktam, valahányszor kényelmes énem átveszi az uralmat beteges íráskényszerem felett. Aggodalomra egyébként sincs oka senkinek - előbb vagy utóbb a fenti témák is idekerülnek, mindenki általános keserűségére. Hacsak a lustaságom nem diadalmaskodik véglegesen, szorgalmas énemet az enyészetbe taszítva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése