226. nap: Arkham Horror - teszt

Ismét társas, és ismét Fantasy Flight Games - azon belül is a cég egyik legsikeresebb és legnépszerűbb húzóneveinek egyike, az Arkham Horror című alkotás kerül ma bemutatásra. A játék egyáltalán nem számít újnak, sőt, első kiadása óta számtalan kiegészítő megjelent már hozzá, hogy tovább mélyítse az egyébként sem éppen sekélyességéről elhíresült rendszert. Mégis úgy érzem, hogy a téma megér egy misét, mert egyáltalán nem hétköznapi társasról van itt kérem szó!

Mára már gyakorlatilag beszerezhetetlen az eredeti, 1987-ben megjelent Arkham Horror, így a műfaj kedvelői tapsikolhattak örömükben, amikor a Fantasy Flight Games kiadásában egy felcicomázott, felújított játékot kaphattak kézhez. És a cég dicséretére legyen mondva, hogy a kötelező ráncfelvarráson túl az alapkoncepció ugyanaz maradt 2005-ben is, mint eredetileg. Kooperatív játékról lévén szó, a játékosok nem egymás ellen, hanem egymást segítve és támogatva küzdenek a közös célért. A tét pedig nem kicsi: Arkham-ot, és talán az egész bolygót szörnyű veszedelem fenyegeti egy gonosz istenség vagy Mérhetetlen Vén képében, akinek volt olyan vastag bőr (pikkely, szaru, nyálka, buborék) a képén, hogy a mi világunkba szeretne betolakodni, kéretlenül. A játékosokat, akik mindegyike egy-egy nyomozót irányít, egyszerre szorítja az idő és hátráltatják az ellenfelek, akiknek mozgása a rendszer automatizáltságának hála a véletlenszerűen húzott kártyákon múlik. 

Az Arkham Horror lehetőséget biztosít arra, hogy egyedül is játszhassunk vele, ám ne feledkezzünk meg arról, hogy a nehézségi fok a nyomozók számával fordítottan arányos. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen Lovecraft világában egyáltalán nem az emberek állnak nyerésre. Ideig-óráig talán sikerül visszatartani a rémségeket néhány szerencsés halandónak, esetleg elodázhatják a vég bekövetkeztét ügyességüknek vagy leleményességüknek hála. Ám a nyomozóknak a rövidtávú győzelmekért is legtöbbször szörnyű árat kell fizetni, legyen szó akár az ép elméjükről vagy az életükről. 

Nincs ez másként a társasjátékban sem. Arkham térképén bóklászva óhatatlanul is olyan helyzetekben találhatjuk magunkat, ahonnan nem egykönnyen vágjuk ki magunkat pusztán fegyvereink erejével. Óvatos, előrelátó tervezésre és stratégiára van szükség, ha a játékosok nyerni szeretnének, így egy jól kiegyensúlyozott csapat elengedhetetlen a sikerhez. Az alapcsomag is számos választható karaktert tartalmaz, és ezt a számot a különféle kiegészítők még tovább növelték. Mindenkinek megvannak a személyes indítékai, így aki inkább a szerepjátékos aspektust helyezné előtérbe, annak sem kell csalódnia. 

A játékhoz elképesztő mennyiségű kártyát és jelzőt kapunk, amelyek egyesek számára eleinte kicsit túl soknak is tűnhetnek. De aggodalomra semmi ok, mindennek megvan a helye és az értelme, sőt, miután átrágtuk magunkat a szabályokon, már egyáltalán nem fog gondot jelenteni a kismillió mütyür. A köröket szokás szerint egymás után következő fázisok alkotják, amelyek során a játékosok cselekedhetnek, majd miután mindenki a végére ért a tennivalóinak, kezdődik minden elölről. Ám érdemes vigyázni, hiszen minden egyes körrel közelebb kerülünk ahhoz, hogy a játék elején véletlenszerűen vagy közös megegyezéssel kiválasztott főgonosz a városra szabaduljon. Ha ez megtörténik, még nincs minden egyértelműen veszve, hiszen ekkor sor kerül az epikus összecsapásra, amelyben viszont valóban csak egy jól felszerelt és szerencsés csapatnak van esélye diadalmaskodni. Természetesen nem mindegy az sem, kivel kerülünk szembe - egyesek ellen eséllyel vehetjük fel a harcot, mások viszont azonnal megsemmisítenek mindenkit. Ezeket a szempontokat is érdemes belekalkulálni a taktikánkba.

Ideális esetben tehát a cél az, hogy győzelmünket még azelőtt begyűjtsük, hogy ez a kellemetlen találkozó megtörténne. Ezt a város különböző pontjain nyíló dimenziókapuk felderítésével és lezárásával érhetjük el. A történet tehát nem csupán Arkham városában játszódik, hanem időről időre nyomozóinknak meg kell látogatniuk ismeretlen világokat és síkokat, majd az ott szerzett tudással felvértezve visszatérni. 

Ám nehogy azt higgyük, hogy a városban az egyre szaporodó furcsaságok nem szúrnak szemet rajtunk kívül senkinek! Ahogy múlik az idő, és egyre több lény érkezik a nyitva álló kapukon át, a boltok, amelyekben máskülönben lehetőségünk nyílna felvértezni magunkat mindenféle földi jóval, szép lassan elkezdenek bezárni, mi pedig ott maradunk egy szál baseballütővel a kezünkben.  Embereinknek azonban nem csupán pisztolyok és puskák, hanem különféle varázslatok és mágikus tárgyak is a segítségére lesznek, ha elég szerencsések vagyunk, és nem félünk beáldozni egy keveset a józan eszünkből a használatukért cserébe. Természetesen érdemes velük csínján bánni, mert nincs is annál kellemetlenebb, mint amikor az utolsó pillanatban, a cél előtt borul el végérvényesen az elménk és kerülünk diliházba.

A játék másik fontos aspektusa, hogy menet közben a lehető legtöbb nyomot gyűjtsük be, amelyeket aztán különféle helyzetekben tudunk felhasználni. Segítségünkre lehetnek a dobások alkalmával ugyanúgy, mint a kapuk lezárásakor illetve a végső csata során is. Röviden szólva: minél több van nálunk, annál jobb!

Elkeseredni azonban nincs okunk akkor sem, ha netán nem járunk sikerrel, és a Gonosz diadalmaskodik a Jó fölött. A Cthulhu-Mítosz részét képzi ez is, mint sok egyéb érdekesség, így a lényeg elsősorban az, hogy jól mulassunk menet közben. A hangulatra nem lehet panasz, akár egyedül ülünk neki a nyomozásnak, akár barátokkal összefogva. És míg az alapdoboz beszerzésével is rengeteg örömteli játékülést hozhatunk össze, érdemes utánajárni, mit tartalmaznak a kiegészítők, és alkalomadtán beszerezni azok közül is néhányat, a változatosság kedvéért. Ezek általában új lapokat, nyomozókat és szörnyeket tartalmaznak, de a nagyobb dobozokban magához Arkham-hoz is hozzácsatolhatunk néhány új kerületet, negyedet, elővárost. 

Összességében nincs mit csodálkozni azon, hogy ez a társas olyan népszerűségre tett szert, amilyenre, és hogy a jövőre negyed évszázados koncepció a mai napig képes elvarázsolni a rajongókat. Hideg, sötét, viharos téli estéken hatalmas élmény egy vidám társaságban megpróbálni a lehetetlent, és győzelmet aratni a rémségek fölött. Ha egyedül vagyunk, elég csupán egy kis chips és kóla, és az időjárási- és éghajlati viszonyoktól függetlenül remekül fogunk szórakozni a játékkal.

9/10