Erre a hétre különösen sok hivatalos és szükségszerű tennivaló sokasodott föl, amelyeknek a végére kell járnom. Így az éjszaka folyamán óhatatlanul is azon kezdtem el gondolkodni, hogyan lehetne ezeket kikerülni, megúszni, leküzdeni úgy, hogy az a lehető legkevesebb kiszolgáltatottsággal, kompromisszummal járjon. És miközben ezen töprengtem, elkezdett kialakulni bennem egy lista azokról a dolgokról, amelyek jelentősen lecsökkenthetik a mindennapjaink során felmerülő kellemetlenségek okozta stresszt. Ezek szerint valahogy így kellene kinéznie az emberi faj mindenkitől független példányának.
- Tudjon és szeressen barkácsolni. Nagyon fontos, hogy képes legyen akármit elkészíteni a ház körül, a madáretetőtől kezdve a kerti padon és függőágyon át egészen a virágtartó állványig. Megspórolhat vele egy rakás pénzt, munkadíjat, szállítási költséget. Jó befektetés.
- Tudjon szerelni is. Valamelyest kapcsolódik az előzőhöz, ám itt nem egyszerűen arról van szó, hogy ki tudja cserélni a villanykörtét, hanem akár a csillárt is, ha kell. Ha új gáztűzhely érkezik a családba, megúszhatja, hogy egy szerelőnek kelljen azt belőnie, ha folyik a víz a falból, egyszerűen kicseréli a csövet ő maga. Ha eldugul a lefolyó, kidugaszolja, ha beletörik a kulcs a zárba, megjavítja. Fontos bónusz, ha ezek mellett ért az elektromos készülékek széles spektrumának javításához is.
- Hasznos képesség, ha remekül boldogul a jogi ügyekkel is. Legyen szó akár adózásról, adás-vételről, vagy akár a fogyasztói érdekek érvényesítéséről, mindig öröm, ha az illető nem teljesen kerge az adott témában. Nem is beszélve az ügyvédek horribilis óradíjának megspórolásáról.
- Óriási előny, ha az illető penge a számítástechnikában is. Persze, egyszerre legyen nagymenő szoftveres és hardveres kérdésekben. Hiszen néha szükség lehet néhány alkatrész kicserélésére, máskor viszont húzhatja újra az operációs rendszerét. És amíg egy szerelő nem feltétlenül figyel oda hősünk személyes beállításaira, vagy emberünk simán nem szeretné, hogy turkáljon valaki a mappáiban, addig az élet sokkal könnyebb, ha mindenre ő maga is képes. Az egyéb, hasznos programok profi szintű ismerete szintén bónuszt jelent az eddigiek felett.
- Ha otthonosan mozog a gasztronómiában, mesterien főz és süt, az élet egy csapásra vidámabbá válik számára. Lehet akár egy nagyobb összejövetel, vagy csupán egy szerényebb, csöndes vacsora, rengeteg pénzt spórolhat az illető a szakácstudományával, ráadásul mindig tisztában van az összetevők listájával is. Nincs többé rendelés, kényszerű gyorskaja, mirelit ócskaságok és konzervek. Az utolsó falatig minden friss és finom. Vágyhat az ember ennél többre?
- Zárójelesen kapcsolódik az előzőhöz a kertészkedés, növénytermesztés- és ápolás ritkábban használt, ámde mégis hasznos képessége. A saját termésnél nincs édesebb, a saját nevelésű dísznövény pompázik a legszebben, a saját ültetésű fa nő a legmagasabbra. Ha van kert, kedve szerint telepítheti be és alakíthatja annak minden négyzetméterét. Vagy egyszerűen a saját paprikáját és paradicsomát eszi reggelire, a saját eprét csipegeti a desszert mellé. Hobbinak sem utolsó dolog ez.
- A banki ügyek intézése sokak számára bonyolult és megerőltető. Ha viszont az illető naprakész az árfolyamokból, kamatokból, részvényekből, befektetésekből, jelentősen növelheti a bevételeit, és elkerülheti a csőbehúzást. Hitelügyeknél is sokan jó hasznát veszik (vennék) a szerteágazó ismereteknek.
- Már-már szinte fölösleges is megemlítenem azt, hogy emberünknek egyszerre illene otthonosan mozognia az orvostudomány és a gyógyszerészet világában is. Így módja van fényt derítenie a saját betegségeire, miközben a létező legalkalmasabb szereket veszi magához a gyógyulási folyamat lerövidítése érdekében. Szerencsés esetben ritkán használatos képesség, de ha szükség van rá, akkor nagyon jól jön függetlenségében tobzódó barátunknak.
Röviden erre lenne szükség ahhoz, hogy az embernek többé ne legyen túl sok gondja semmivel és senkivel. Persze, akár föl lehetne sorolni a világ összes szakmáját, amelyre alkalomadtán rászorulunk, de egy nyugodtabb élethez talán ennyi is elegendő. Viszont, némiképp aggasztó tényként kezelem, hogy ezek közül egyik sem illik rám. Ennyit a fene nagy, hőn áhított szabadságomról...
A világtól független emberünk azonban csak úgy lehet igazándiból tökéletes, ha nem csupán a képesítéseit, szakmáit tekintve multitalentum, hanem a belső értékei is a csúcson vannak. De erről majd inkább a második részben, a Tökéletesség receptje című értekezésben számolok be, valamikor a közeljövőben. Remélem, legalább majd ott javíthatok a mostani listán elért kereken nulla százalékomon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése