228. nap: Tizenegy (+ egy)

Nem volt kis feladat, de végül csak megoldottam: leltárba vettem, eddig összesen hány felhasználónevet kreáltam a különböző világhálós felületeken, fórumokon, oldalakon. A végeredmény pedig, mint az a cím alapján már sejthető, tizenegy lett. Egyesek talán sokallják ezt a számot, mások elborzadnak, mennyire hiányzik az életemből a változatosság, mindenesetre eddig (bő tizenöt év alatt) ennyire volt szükségem a nyugodt és biztonságos szörfözéshez.

Nem meglepő módon egyik sem emlékeztet a saját nevemre, még távolról, mutatóban sem. Akad köztük rövidítés, anagramma, véletlenszerű betűsor, ami valamiért elnyerte a tetszésemet, meg néhány elborult ökörség, de egy dolog közös bennük: csak én értem a jelentésüket. A kérdés azonban mégsem az, mi alapján választ magának alibineveket az ember, hanem az, miért van erre egyáltalán szüksége. Paranoia? Az anonimitás illúziója utáni vágy? Egy esély, hogy egy időre azokká válhatunk, akikké mindig is szerettünk volna, de ezt valamiért a való életünkben nem tudtuk, vagy nem mertük megtenni? 

Embere válogatja, melyik válasz rejti a megoldást a kérdésre. Az azonban biztos, hogy az internet lehetőséget ad mindenkinek arra, hogy ott kiélhesse az összes elfojtott frusztrációját, elégtételt vehessen a mindennapok során elszenvedett megaláztatásokért, kipanaszkodhassa magát az eladó bunkósága, az anyós rigolyái, vagy a szomszéd rikácsoló papagája miatt, méghozzá olyan hangnemben és stílusban, ahogyan azt úri kedve tartja. A trollkodás, illetve amit annak hívnak, nem újszerű jelenség, erről minden bizonnyal hosszú órákat tudnának mesélni a különféle telefonos ügyfélszolgálatokon, amelyek dolgozói már azelőtt megtapasztalták az emberi bunkóság és primitívség valamennyi formáját, hogy a legutolsó hülyegyerek is géphez jutott volna. 

Azonban engem nem érdekelnek az internetbetyárok, távol áll tőlem, hogy a figyelemhiányos görcsök ténykedése ellen emeljek szót, egyszerűen csak szeretném kijelenteni, hogy az eddigi tizenegy felhasználónevem kevés, és szükségem van egy újabbra. Hogy mi lesz az, még nem tudom, de biztosan kitalálok valamit.

Az viszont teljesen biztos, hogy ilyen jelentéktelen témának ekkora terjedelmű bejegyzést készíteni, ilyen tekervényes megközelítésből jutva el a valódi mondandóig, igazán szánalmas dolog. De ennél jobb hirtelen nem jutott ma eszembe.