2011. 05. 17.

219. nap: Mégsem minden az én hibám!

Pedig jó volt ezt hinni, komolyan mondom! De kiderült, bizonyos dolgokért nem tudom vállalni a felelősséget, hiába szeretné ezt elérni néhány embertársam. Azok a mocskos, száraz tények piszkosul kegyetlenek tudnak lenni.
Történt ugyanis, hogy a kora délutáni órákban becsöngetett hozzám valaki, aki, mint kiderült, az alattam lévő lakónál dolgozik. Hogy pontosan milyen beosztásban, azt jótékony homály fedi, mindenesetre feldúlt hangon közölte velem, hogy áznak, feltételezése szerint tőlem, így legyek szíves tenni valamit az ügy megoldása érdekében. Nem hibáztatom őt a vádért, hiszen bő fél évvel ezelőtt valóban volt nálam egy csőtörés, aminek köszönhetően ők is kaptak egy keveset a jóból. Sajnos nincs mit tenni, öregek a csövek a házban, és előfordulnak ilyen szerencsétlen esetek. 
Visszatérve a ködös múltból a jelenbe, lementem, hogy beazonosítsam, honnan érkezhet hozzájuk a víz. Ám hiába mérte fel sasszemem, merre kéne kutakodni, nálam nyomát sem lehetett találni csőtörésnek, ázásnak, szivárgásnak. Persze, mindez nem sokat jelent, hiszen attól még, hogy idefent nem bugyog a falból a H2O, attól még lehetek én a saras (ezt csak azért, mert ma olyan szóvirágos kedvemben vagyok!), és e tényt a korábban emlegetett, ismeretlen munkakörrel rendelkező hölgy továbbra is vehemensen próbálta a fejembe verni. És miközben engem okított, félelmetesen penge vízvezeték-szerelési ismeretanyagait csillogtatva, egy másik ágon a ház gondnokát próbálta rikácsolva rávenni arra, hogy azonnal zárja el a vizet az egész épületben. Eme bűbájos hölgyeményt nem különösebben érdekelte, hogy ezt a szerelőkön kívül másnak nincs joga megtenni, és akkor sem jött zavarba, amikor az egyik blődsége után finom célzásokat tettem neki a gravitáció, a fal és a víz valószínűsíthető kapcsolatára.
Kis idő elteltével aztán megérkeztek a szerelők, akiket a közös képviselő irányított a habok által ostromlott ingatlanba. Ezek után pedig csupán egy percre volt szükségük ahhoz, hogy beazonosítsák a hiba eredetét, ami - és itt jön a meglepetés! - nem nálam, hanem náluk volt. Az álmennyezet fölött szétdurrant egy vízmelegítőjük, ettől volt az egész katyvasz. 
Tehát kijelenthetjük, hogy ezúttal nem az én hibám volt, ami történt. Pedig én nagyon szívesen elnézést kérek mindenkitől mindenért, függetlenül a dologban betöltött szerepemtől. Kíváncsi leszek, az alsó szomszédnál dolgozó tündérbogár is veszi majd a fáradságot, hogy ugyanezt megtegye olyan dolgokért, amikért pedig kizárólag ő a hibás, még ha ezzel nincs is tisztában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése