Ismerjük jól a dörgést: nézőpontok, habitusok, értelmezések. Ki-ki másképp látja ugyanazt, kismillió belső és külső hatás összességének következtében. Sokan ezt tartják az emberiség egyik nagy erényének - a változatosságot, különbözőséget, legyen az bármennyire is erőltetett és mesterkélt. És ugyebár ki vagyok én, hogy ez ellel szót emeljek?!
No de azért engedtessék meg nekem, hogy az alábbi képek hatására azért némiképp rosszallóan húzzam össze bozontos szemöldökömet!
Azoknak, akik nincsenek tisztában H. P. Lovecraft munkásságával: mindkét kép Cthulhu-t, a Mérhetetlen Vént ábrázolja, aki az évtizedek során központi, emblematikus figurává nőtte ki magát a neves szerző életművében. Ez egyrészt azért is különös, mert ez egyáltalán nem volt célja a horror koronázatlan királyának, másrészt maga a lény, Cthulhu maga sem számít fontos vagy jelentős figurának a Mítoszban. De mégis nevet, arcot kellett találni Lovecraft világának, és valamilyen ismeretlen okból rá esett a választás. (Azért, csak a biztonság kedvéért, ha holnap arra ébredek, hogy elragadott az őrület, és konyhakéssel, különös, idegen hangzású szavakat skandálva feláldozok egy kecskét az Oktogonon, majd rituálisan átvágom a torkomat, kedves olvasóim tudni fogják, hogy ki lett rám rettentő dühös e bejegyzés miatt, odalent, az óceán mélyén...).
Visszatérve a képekre, a változatos értelmezések időnként valóban képesek mosolyt csalni borostás arcomra. Csak nehogy meglássa ezt Nyarlathotep, mert akkor ezen a bolygón kő kövön nem marad!
B! Bár megfogadtam, hogy nem kommentelem szét a blogodat - pedig majd' minden napra lenne megjegyzésem -, most mégsem tudom megállni. Úgy látszik Te meg nem tájékozódtál eleget azon a téren, hogyan lesz a csokimikulásból csokinyúl, a plüss kutyából plüss medve, a parfümbő b büdösvíz stb. Amikor valamit nem tudnak eladni, de nagyon nem, megpróbálják első körben nem bezúzni, hanem olcsón átcímkézni, átalakítani és másként újra piacra dobni. A kedvencem az eladhatatlan vágódeszkából készített falióra.
VálaszTörlésE témában érdemes lenne régi (m1-es) Esti Showdereket nézni (ha lehetne) Fábry rengeteg ilyet mutatott be.
Amit Te látsz az a Nagy Öreg megcsúfolása, amit én látok, az egy eladatlan Gondos Bocs (Care Bear) plüssállat arcplasztika után, hátha így el tudják passzolni.
Ettől még igazad van. Álmodjanak rosszat a gyártók. :)
Persze, én is értem, mi akar ez itt lenni, nem arról van szó. És biztos vagyok benne, hogy egy ilyen babára van igény. Nem a felháborodás beszélt belőlem, még ha annak is próbáltam beállítani. Csak egyszerűen felkeltette a figyelmemet az a plüss izéke, és gondoltam, megosztom ezt a nagyérdeművel. A körítésnek szánt szöveg meg azért lett ilyen, mert jobb hirtelen nem jutott eszembe!:)
VálaszTörlésÉs igen, valóban az újrahasznosítás korát éljük, legyen szó akár materiális, akár szellemi javakról (de szép kis eufemizmusa volt ez a szemérmetlen lopásnak!:)). Simán, akadékoskodás nélkül elhiszem, hogy a Cthulhu-baba eredetileg teljesen más valami volt, és később toldották hozzá a "csápokat". Sajnos olyan kort élünk, ahol ezen nem lehet csodálkozni, még ha nem is tetszik nekünk.
A felsorolt példáid nagyon jók! És ezek mellé hosszasan lehetne példákat sorolni mondjuk egy étterem konyhájából, a pörkölttől indulva a hortobágyi palacsintán át a gulyás levesig! Az is megérne egy misét!:))
Egyébként én mindig örülök, ha kommenteket kapok! Pont az adja a varázsát, hogy nálam azok olyan ritkák, mint a fehér holló. Szóval, ha úgy érzed, ne fogd vissza magad!:))