2016. 07. 06.

Dear Eleanor - kritika

Ez a nyár olyan, mintha karácsony lenne! Vagy előrehozott születésnap! Az idejét sem tudom, mikor néztem meg ennyi új filmet ilyen rövid idő leforgása alatt - egy hónapon belül kettőt. Na persze, ezt inkább kritikának szánom a filmipar jelenlegi helyzetére nézve, nem pedig elismerésnek a káprázatos mozis felhozatal előtt, de a lényegen ez szemernyit sem változtat. 
A frenetikusnak semmiképpen nem nevezhető Mobil után most egészen más vizekre evezünk, és éber figyelmünket a Dear Eleanor című könnyed vígjáték/dráma/road movie egyvelegre irányítjuk. Mert fő a változatosság, mert nyitottak vagyunk minden műfajra, és mert akkor is adunk esélyt egy filmnek, ha nem feltétlenül mi vagyunk annak elsődleges célközönsége. Nem állítom ugyan, hogy az én esetemben ezek a magasztos okok bármit is befolyásoltak volna, de a nézők többsége szereti, ha egy hozzám hasonló zugfirkász minden ok nélkül elismerően vállon veregeti őket. Kezdjük hát!
A Dear Eleanor a hatvanas évekbe kalauzolja el a közönséget. Főszereplőnk két tinilány, Ellie Potter (Liana Liberato) és Max the Wax (Isabelle Fuhrman - LONG LIVE THE QUEEN!), akik egy egész Amerikát átszelő utazás során lényegében minden elképzelhető kalandba belefutnak, amely egy egész Amerikát átszelő utazásos filmben csak eszébe juthat egy forgatókönyvírónak.
Ellie elveszítette az anyját, aki életében nagy Eleanor Roosevelt rajongó volt. A lány nehezen tudja feldolgozni a tragédiát, ezért legjobb barátnője, Max ír egy levelet a volt first ladynek, amiben felvázolja a helyzetet és kér tőle egy aláírt fényképet, hátha ezzel helyre tudja pofozni a pajtása lelkivilágát. Válasz is érkezik, de nem az elnök feleségétől, hanem a két lány közös barátjától, Billytől (Joel Courtney), aki azt hiszi, hogy egy Eleanor Roosevelt nevében írt levél segíteni fog a helyzeten. Ám ennek épp az ellenkezője történik, ugyanis főszereplőink a válaszlevélen felbuzdulva útra kelnek, hogy személyesen is meglátogassák az eredeti levél címzettjét. Innentől pedig problémák és kalandok egész sora veszi kezdetét, mint arra számítani lehet.   
A film egyszerű, mégis hatásos és jól működő eszközökkel próbál a nézőkből reakciókat kiváltani, általában elég meggyőzően. Sőt, a Dear Eleanor engem az olyan régebbi mozikra emlékeztetett, amelyek még képesek voltak jól beosztani a rendelkezésükre álló képernyőidőt, amelyek adtak teret a karaktereknek, amelyek pont elegendő mértékben adagolták a komédiát és a drámát. Ha nem tudnám, mikor is készült a film, azt hinném, valahonnan a kilencvenes évekből pottyant ide, és ezt most valóban tiszta jóindulatból mondom. Az operatőri munka, az időnkénti finom utalások és gesztusok, amelyeket csak az vesz észre, aki komolyabban beleássa magát a történetbe, a szemnek kellemes vágás, és a rendező, Kevin Connolly, aki érezhetően mindig tudta, mit is akar mind-mind felélesztik a nézőben azt a bizonyos ismerős, nosztalgikus érzést.
Tévedés ne essék, a Dear Eleanor természetesen nem több, mint egy végtelenül könnyed kis nyári film, ami nem próbálja megváltani sem a világot, sem a műfajt. Egy road movie, ami a célközönség igényeit tartja szem előtt. Tinimozi, elsősorban tinilányoknak, akik - vélhetően - bele tudják élni magukat a helyzetbe és képesek azonosulni a karakterekkel. Ellie története van a középpontban, az utazás végső soron az ő küldetése, neki kell lezárnia ezzel a múltat, Max pedig leginkább azt a barátfigurát testesíti meg, akit a legtöbben fiatalkorukban mindig is szerettek volna maguk mellett tudni. Az élő lelkiismeret és motiváció egyvelege, aki egyszerre a legtöbb baj és a legtöbb élmény forrása.
A road movie műfaj lényege, hogy sokszor nem is a cél a fontos, hanem az odáig vezető út. Most is ez a helyzet. A két lány az út során összefut néhány érdekes karakterrel, akiknek aztán természetesen a segítségére sietnek a gondjaik rendezésében. A fő mondanivaló azonban nyilvánvalóan az, hogy a közös kalandok még jobban összekovácsolják a párost, akik így jobban elmélyíthetik a barátságukat, mint ezt megelőzően bármikor. Egyszerű formula, kevés lehetőség a hibázásra.   
Külsőleg valamennyi elem stimmel és a helyén van. A jelmezektől kezdve a zenéken és a helyszíneken át egészen az apró részletekig minden adott ahhoz, hogy elhiggyük, tényleg a hatvanas években járunk. A világ akkor még más volt, a rakétaválság idején az emberek nyugodtan meginvitáltak másokat az otthonukba, valamint azt is feltétel nélkül elfogadjuk, hogy a börtönből szökött fegyenc valójában egy érzőszívű és kedvelhető rosszcsont.
Liana Liberato Ellie szerepében jól hozza a néhol vonakodó, lelkileg kicsit megnyomorodott figurát, Isabelle Fuhrman (GOD BLESS HER!) pedig most először látható ilyen jellegű szerepben. Mondanom sem kell, teljesen elfogulatlan és 100 százalékig objektív véleményem szerint természetesen itt is remekel, mint minden másban. Rajtuk kívül felbukkan még Jessica Alba, Luke Wilson és Josh Lucas is, akik szintén jót tesznek az összképnek.
Örömmel jelentem tehát, hogy a film jobb lett, mint amire számítottam. Ugyan nem nekem készült, nem az én igényeimhez igazodik és nem nekem akar megfelelni, de ennek ellenére többet kaptam tőle, mint amire előzetesen számítottam. A műfaji kereteken belül mindenképpen erős próbálkozás. A rendező jó munkát végzett, a forgatókönyvben minden megvan, amire szükség lehet, a színészek igyekeznek, a képi világ színes és barátságos, a film hossza pedig ideális. 
Véleményem szerint a célközönség kedvelni fogja, még úgy is, hogy a Dear Eleanor kizárólag DVD-re, valamint különféle streaming szolgáltatásokra jelenik meg mozis bemutató nélkül. Hogy miért, arra nehéz észerű magyarázatot találni, főleg a mai felhozatal tükrében, amelyhez képest ennek a filmnek nincs az égegyadta világon semmi szégyenkeznivalója! 

  

(Tudom, ismét önkényes képválasztás. No comment. #DealWithIt)

2 megjegyzés:

  1. hello kérdésem lenne hogy magyar felirattal vagy szinkronnal láttad a filmet? vagy csak angolul jelent meg? a választ előre is köszönöm

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Angolul láttam és az angol nyelvű DVD van meg. Sajnos nem tudok róla, hogy lenne bármilyen magyar fordítása a filmnek.

      Törlés