A következő címkéjű bejegyzések mutatása: cenzúra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: cenzúra. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. 03. 28.

A Lionhead Studios is engedett a hisztis SJW idióták nyomásának

Az eredetileg a videojátékok világából kiindult, ám mostanra gyakorlatilag valamennyi szórakoztatóipari ágazatot érintő #GamerGate mozgalom minden népszerűtlen állítás ellenére 7 hónap elteltével is teljes erőbedobással zakatol. Ennek pedig leginkább az az oka, hogy az etikus sajtóért, a szabad vélemény -és szólásszabadságért, valamint a belterjes uram-bátyám viszonyok eltakarításáért küzdők minden sarkon ugyanazokba az ellenfelekbe botlanak bele. Hisztis, unatkozó feministákba, social justice warrior szélsőségesekbe, puritán rinyagépekbe, akik mindent és mindenkit kontrollálni, tiltani, cenzúrázni szeretnének, ami nem fér bele torz és beteg világnézetükbe.
És az állítólagos elnyomás ellen "harcoló" tényleges elnyomók most a Lionhed Studios-t szemelték ki prédának, majd a jól bevált kényszerítéssel és ugyanilyen jól ismert semmitmondó szlogenjeikkel általános támadást indítottak a fejlesztőcsapat alábbi Twitter bejegyzése ellen.
A képet a számomra eddig teljesen ismeretlen National Cleavage Day alkalmából tette közzé a gárda a hivatalos oldalukon. Itt fontos megjegyezni, hogy a fejlesztők mindezt természetesen viccnek szánták, a kérdéses rajz pedig nem másból, mint a saját játékukból származik.  
Ám az mostanra valószínűleg mindannyiunk számára egyértelművé vált, hogy modern feministáink és az Orwelli világért küzdő felebarátaink szótárából hiányzik a "vicc" szó, és egyáltalán nem érdekli őket az sem, hogy valaki a saját szellemi tulajdonát ott, akkor és olyan körülmények között teszi közzé, ahogyan szeretné. Persze, ugyanezen embertársaink már ott tartanak, hogy egy egyszerű tapsolástól is kiveri őket a frász (YouTube link), így nem is csodálkozhatunk, ha a dekoltázs napján sokkot kapnak egy pár habos csöcstől. 
SJW kispajtásaink a fenti kép láttán természetesen azonnal szexizmust és kirekesztést kiáltottak. Menetrendszerűen jöttek a "nők tárgyként kezelése", a "disznó férfiak szexuális játékszere" és az "ezzel elidegenítik a nőket a játékoktól" sirámok, amelyek legalább olyan unalmasak már, mint amennyire nevetségesek.
Ám ez önmagában nem jelentene problémát. Mindenkinek joga van felháborodni azon, amin akar, és ugyanígy megteheti azt is, hogy nevetséges érzéseinek gyerekes hisztik közepette hangot ad. Azt ugyan nem értem, mit keres egy ilyen valaki az interneten, vagy egyáltalán hogyan képes létezni a való életben, ha mást sem csinál, mint megsértődik és hangosan szajkózza vélt áldozati komplexusait. De ez legyen csak az ő baja. 
Az igazán szomorú az egészben az, hogy a korábbi esetekhez hasonlóan az "elkövető", vagyis a Lionhead Studios itt is engedett a cenzorok nyomásának. Eltüntették a bejegyzést és sűrű bocsánatkérések közepette hajlongtak egy sort olyanok előtt, akik fikarcnyit sem tudnak sem róluk, sem a játékokról. Mert hát a jogok ugyebár ott érnek véget, ahol a feministák drágalátos érzései elkezdődnek!
Elkeserítő, hogy ismét csak ezek a morális pánikot gerjesztő szélsőséges elnyomók diadalmaskodnak a kreatív szabadság és nyílt véleménynyilvánítás felett. Öncenzúra ez a javából, ami megbénítja a szórakoztatóipart és ami az utóbbi 2-3 évben többet ártott a videojátékoknak, mint arról Jack Thompson és a hozzá hasonló agresszorok valaha is álmodhattak. 
És itt a dolog lényege. Ugyanis ennek a folyamatnak csakis azok szabhatnak határt, akik abban a pozícióban vannak, mint most a Lionhead. Ők azok, akik beinthetnek a rikácsoló hárpiáknak és véget vethetnek az ostoba támadásoknak. Ők küldhetik el a fenébe a sértett érzéseket. Ha lenne elég vér a pucájukban, akkor azt tennék, amit mindenki más tenni szokott a hangos, ám jelentéktelen kisebbségek fanyalgásai során: az ég világon semmit! 
Ők mondhatnak egyedül nemet a cenzúrára. Ők mondhatják, hogy köszönik, de nem veszik figyelembe a nem-játékosok észrevételeit a saját termékükkel kapcsolatban. De nem tették. Milyen kár, hogy ennek köszönhetően újfent ugyanazt a történetet kell végignéznünk, amit már oly sokszor láthattunk az utóbbi évek során. Újfent a nyávogó, akaratos, hisztis idióták óhaja teljesült. Hol van ennek a vége? Ki az, aki végre a sarkára fog állni?
Hogy a Lionhead lesújtó döntését a kép törléséről hogyan fogadta a videojátékokat valóban szerető közönség, azt el lehet képzelni. A fejlesztőcsapat így most két tűz közé szorulva őrlődhet azon, vajon hogyan is jutottunk idáig. És közben nem látják meg az iróniáját annak, hogy éppenséggel a saját öncenzúrájuk volt a következő lépés afelé az üres, polkorrekt világ felé, amit egyikünk sem kíván magának. 
A fejlesztők egy ártatlan bejegyzéssel akaratukon kívül egy háborús zóna kellős közepén találták magukat, és rá kellett jönniük, hogy amíg a egyik csatározó fél el akarja hallgattatni őket, addig a másik azért harcol, hogy ők akkor és azt tegyenek közzé, amit csak akarnak. Az egyik fél cenzúrázni akarja őket, a másik pedig értük is küzd, miközben tűri a rá zúduló támadások mérhetetlen özönét. Ennél keményebb ébresztőt aligha képzelhet el bárki, aki eddig semleges volt a #GamerGate jelenséggel kapcsolatban. És a jelek szerint valóban kezdik érteni a dolgok valódi súlyát.
Na igen. Meg tudom érteni őket - ahogy mindenki, aki ilyen vagy olyan formában valaha is szembesült a hibban SJW zombik és az őket kiszolgáló korrupt szaksajtó támadásaival. 
És mit szólt a Lionhead Studios döntéséhez a szakma és a többi fejlesztőgárda? Nos, finoman szólva sem voltak elragadtatva az öncenzori döntéstől!
A fentiekhez, úgy vélem, nem szükséges bármit is hozzáfűznöm! Csak annyit, hogy íme a jövő, kedves szórakoztatóipar!

  

2015. 03. 17.

Viszlát, művészi szabadság - a DC visszavonta az ellentmondásos borítót

Újabb nap, újabb szégyenletes esemény a szórakoztatóiparban és a művészetben. Ráadásul nem mellékesen az alkotói szabadság is kapott egy méretes ütést a mogyoróira, hogy tudja, hol a helye napjaink polkorrekt köpönyegbe burkolózó aljas, visszataszító cenzorainak ocsmány világában.
Történt ugyanis, hogy a DC tegnap bejelentett egy új, nem mellesleg opcionális borítót a Batgirl sorozatuk 41. számához. Íme!
A képen a Joker és Batgirl láthatóak. Akik ismerik a két karakter előtörténetét (azaz olvasták Alan Moore The Killing Joke című remekművét), azok egy pillanat alatt felismerik, miről is szól a jelenet. Ez a sötét, komor és zseniális borítóterv leplezetlenül tiszteleg a legendás előzmény előtt, és ami egyszerűségével is sokatmondó, beszédes kedvcsináló a képregény elsődleges célközönsége számára. Röviden tehát megtestesít mindent, amitől egy rajz túlnő önmagán, és művészetté válik.

De mondanom sem kell, nem mindenki volt elragadtatva ettől. A bejelentést követően ugyanis szinte azonnal befutottak a hibbant, szélsőséges feministák, SJW kretének, hivatásos felháborodók és unatkozó internet-aktivisták, akik fröcsögve estek neki a borítónak. Elborult állításaik szerint mindez nem más, mint a nők elleni erőszak dicsőítése, „rape culture”, a szexuális erőszak és bántalmazás áldozatainak semmibe vétele, és minden más, amit ezek az idióták hasonló helyzetekben szajkózni szoktak. Azzal is bajuk volt, hogy az illusztráción Barbara Gordon tehetetlennek és/vagy gyengének van beállítva, és aki reménytelenül ki van szolgáltatva a bohóc gonoszságának.
Mindezen hisztinek a kicsúcsosodása a #CHANGETHECOVER hashtag lett, amely – mint a neve is mutatja – a borító megváltoztatását követelte. És néhány órával ezelőtt kiderült, hogy a DC engedett a nyomásnak és sajnos visszavonta az opcionális borítótervet.

Az illusztráció készítője, Rafael Albuquerque a döntés után a következő nyilatkozatot tette az esettel kapcsolatban:
My Batgirl variant cover artwork was designed to pay homage to a comic that I really admire, and I know is a favorite of many readers. ‘The Killing Joke’ is part of Batgirl’s canon and artistically, I couldn’t avoid portraying the traumatic relationship between Barbara Gordon and the Joker.
For me, it was just a creepy cover that brought up something from the character’s past that I was able to interpret artistically. But it has become clear, that for others, it touched a very important nerve. I respect these opinions and, despite whether the discussion is right or wrong, no opinion should be discredited.
My intention was never to hurt or upset anyone through my art. For that reason, I have recommended to DC that the variant cover be pulled. I’m incredibly pleased that DC Comics is listening to my concerns and will not be publishing the cover art in June as previously announced.
With all due respect,
Rafa
Tehát lényegében ugyanaz a forgatókönyv játszódott le, aminek sajnálatos módon az utóbbi időben egyre többször vagyunk a tanúi. A felháborodók mélyen megsértődtek valamin, amiről semmit nem tudnak, és a jól bejáratott szlogenjeiket lobogtatva támadást intéztek a rajz, vele együtt pedig a művészi és alkotói szabadság ellen. Elvégre érzések sérültek, ami az ő beteges nézeteik szerint mindent felülbírál, mindenek felett áll, és aki packázni mer ezzel az érzékeny kérdéssel, arra teljes erejével lesújt a feminista/SJW csürhe rettenetes haragja!

A DC Comics a döntését a következőképpen indokolta:

We publish comic books about the greatest heroes in the world, and the most evil villains imaginable. The Joker variant covers for June are in recognition of the 75th anniversary of the Joker.
Regardless if fans like Rafael Albuquerque’s homage to Alan Moore’s THE KILLING JOKE graphic novel from 25 years ago, or find it inconsistent with the current tonality of the Batgirl books – threats of violence and harassment are wrong and have no place in comics or society.
We stand by our creative talent, and per Rafael’s request, DC Comics will not publish the Batgirl variant. – DC Entertainment 

Mindez akkor cenzúra lenne? Egyesek szerint nem, hiszen a döntés nem felülről érkezett, nem irányított vagy előre lefektetett rendszer szerint zajlott, és végeredményben a DC maga döntött arról, miként kíván véget vetni az ellentmondásos esetnek. Ugyanakkor egy pillanatra se feledkezzünk meg arról, hogy a tömegek nyomásgyakorlása, a hisztikampányok, az irányított düh ugyanolyan cenzúrához vezetnek, mint a szó klasszikus értelemben vett jelentése.
Amikor pedig a művészetnek meg kell felelnie a politikailag korrekt nonszenszeket hirdetők elvárásainak, onnantól kezdve megszűnik a szabad alkotás, véleménynyilvánítás és önkifejezés. Be kell állni a sorba és követni az előírásokat, különben jön a bojkott, a cenzúra, a felháborodás, a személyes vádaskodások özöne. Nyílt, egyértelmű támadás ez minden ellen, amit a szórakoztatóiparról tudni vélünk, és mindezt álságos, hazug csomagolópapírban tálalják fel nekünk. Márpedig nagyon nem kellene engedni ennek a nyomásnak, mert ha ez így megy tovább, hosszú távon rendkívül súlyos, maradandó következményekkel kell számolnunk valamennyi iparágban.

A DC Comics döntése már csak azért is csalódást keltő, mert ők is tisztában vannak azzal, hogy akik a borítótervet ellenezték, azok nem az ő közönségük. Akik lelkesen dühöngtek a nagy semmi miatt, azok eddig sem vásároltak képregényt, és ezután sem fognak vásárolni. Teljességgel mindegy a számukra, milyen illusztrációt fog kapni a kérdéses füzet, hiszen soha nem akarták megvásárolni azt. És egy ilyen csoport igényeinek megfelelni, miközben figyelmen kívül hagyják a valódi célközönséget, meglehetősen felelőtlen döntés a kiadó részéről.

És akkor vessünk egy pillantást magára az elkaszált borítóra, amit az esetnek hála most valószínűleg sokkal nagyobb figyelem övez annál, mint amennyit eredetileg kapott volna.
Az 1988-as The Killing Joke történetben a Joker azt próbálja bebizonyítani a maga torz eszközeivel, hogy a normálisat és az őrültet csupán egyetlen, igazán rossz nap választja el egymástól. A tesztalanya pedig James Gordon rendőrfelügyelő, akit elrabol és bezár egy vidámparkba. És hogy azt a bizonyos rossz napot biztosítsa a számára, lelövi a lányát, Barbara Gordont/Batgirlt, aki a golyónak köszönhetően csípőtől lefelé megbénul, és akinek agonizálását a Joker fotók képében bemutatja a tehetetlen apának.
Barbara Gordon ezt a történetet követően megszűnt Batgirl lenni. Ám ezzel együtt felvette az Oracle álcát, számítógépes zseni és hacker lett belőle, amitől egycsapásra sokkal nagyobb segítséggé vált Batman számára annál, mint Batgirl-ként valaha is volt. Jobb, erősebb és érdekesebb karakter lett belőle. Természetes evolúció volt ez a figura számára.

Igaz, Batgirl ismét védtelennek és sebezhetőnek tűnik ezen a bizonyos borítón, míg a Joker természetesen sötét és fenyegető. És ez ugyebár egyesek szemében nem kívánatos dolognak minősül. Mert hát az ég óvjon meg bennünket attól, hogy a hős veszedelembe kerüljön, és még inkább attól, hogy a rosszfiút ténylegesen rosszfiúként állítsák be nekünk! Mégis, ki hallott már olyan elképesztő fordulatról, miszerint a Joker (jellemének megfelelően) visszataszító, hátborzongató és ellenszenves karakterként van feltüntetve?! És mégis hogyan jönnek ahhoz a szerzők, hogy a sztori főszereplője kénytelen legyen kiverekedni magát valamiféle aktuális galibából?!
A borítókép ellenzőinek mindössze ennyi kellett a vérnyomásuk megemelkedéséhez és az érzéseik sérüléséhez. És ez finoman szólva is tragikomikus. Biztos, hogy ezeknek az embereknek teret kell engedni akár a képregények, akár bármelyik más iparág berkein belül?

Csupán az érdekesség kedvéért, ki is volt az, aki a DC részéről mellébeszélt, hazudozott és ferdített a történtekkel kapcsolatban? Egy bizonyos Cameron Stewart. 
 
Ugyanez a Cameron Stewart...
Véletlen lenne? Meglehet. De meg kell mondjam, az utóbbi 7 hónapom olyan volt, mintha egy valódi, testet öltött összeesküvés-elmélet kellős közepébe csöppentem volna, ami bármilyen hihetetlennek is tűnhet kívülről nézve, számomra nagyon is kézzelfogható és valóságos. És ezen a ponton engedtessék meg nekem, hogy ne higgyek már a véletlenekben!

Források:
adrianchm
Feels and Reals