Ma igazán különös élményben volt részem: egyetlen napra beköltözött hozzám egy apró termetű, de annál serényebb természetű eb. A kölcsön egyfajta kényszerhelyzet volt, ugyanis a tulajdonosa valamiért nagyon nem szerette volna, hogy a hozzá érkező valakik tudomást szerezzenek házi kedvencéről, így kénytelen volt ideiglenes szállást keríteni neki. A választás pedig rám, vagyis az én lakásomra esett, mint átmeneti menedékhely az állat számára. És bár a gazdi biztosított arról, hogy Arnold (a kutya) egy végtelenül bájos, ártatlan, vidám teremtés, aki semmilyen körülmények között nem fog kárt tenni a tulajdonomban, azért én éltem a gyanúperrel, és minden kezem ügyébe kerülő apró tárgyat biztonságos magasságba rakodtam fel.
Félelmeim nem is bizonyultak alaptalannak. Arnold egy fékezhetetlen adrenalinbombának bizonyult, aki ahelyett, hogy depressziósan gubbasztott volna a sarokban, szomorú tekintetét állandóan a bejáratra szegezve abban a reményben, hogy a szeretett gazdi mielőbb megszabadítja őt az idegen környezettől, gyakorlatilag megállás nélkül fel-alá rohangált, ugrált és csaholt a nálam töltött bő hat óra során. Nyugodt pillanatai csak akkor voltak, amikor megállt inni vagy lihegni egy percre. A maga nemében lenyűgöző volt az állóképessége.
Bevallom, nem sok tapasztalatom van háziállatok terén. Tavaly volt ugyan pár halam, de rajtuk kívül senki, és azok is hamar bedobták a törülközőt valamilyen ismeretlen betegséggel szemben. De ez a kutya egészen más tészta volt. Majdhogynem szerethető, sőt, kis híján aranyos! A lézer pointer trükk remekül működött, ráadásul igazán hálásnak bizonyult minden simogatásért. Csak ne rohangált volna annyit az a kis bestia!
Egyébként, ha jól emlékszem, foxterrier keverék, ráadásul egy év körüli, azaz e két tulajdonság egyértelmű magyarázattal szolgál szilaj viselkedésére. A sétát meg sem mertem kockáztatni vele. Féltem, ha Arnold nagyobb teret lát maga előtt, kitépi a kezemből a pórázt, és egyhuzamban, idiótán kilógó nyelvvel elrohan egész Németországig! Fotót sem készítettem róla, amit utólag kicsit már megbántam.
Mindenesetre volt abban a dögben valami, ami igazán megtetszett. Nehéz lenne elmondani, mi is az pontosan, de valahogy egyszerűen jó érzés volt, amíg ott volt nálam. Egészen megvidámította a napomat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése