292. nap: Arachnofília

Bemutatom legújabb szerzeményemet, egy Arachnarok pókot!

Bárcsak azzal dicsekedhetnék, hogy én festettem ki ilyen látványosan, de erről sajnos szó sincs. Így vettem, teljesen harcra kész állapotban, és meg kell mondjam, rendkívül megörültem neki. Valamiért a fényképeken, amelyeket róla készítettem, nagyon csúnyán festenek a színek. Nem tudom, miért van így, de mindenkit biztosíthatok róla, élőben nagyon állat a kicsike! A felépítmény tetején látható goblinok is remekül kidolgozottak, főként a sámán, ott középen.

A fenti képet csupán az összehasonlíthatóság kedvéért illesztettem ide. Így fest a rettenetes szörnyeteg és lovasai árnyékában egy mezei ember. Jó, a makróimon lehetne még finomítani, de az arányokon van a hangsúly, nem a részleteken! 

Egy újabb szögből ugyanaz! Valamiért megint gagyi a fókuszom, de ezúttal tekintsünk el az ilyen sziszifuszi részletkérdésektől. A pók durván jól néz ki, amire az impozáns méretei rátesznek még egy lapáttal. Teljesen mindegy, a szerencsétlen katonának korábban volt pókiszonya vagy sem, egy ilyen találkozás után biztosan más szemmel néz majd valamennyi nyolclábúra, mérettől függetlenül. 

Ráadásul a csatatéren is elég jól teljesít a bestia. Igaz, persze, hogy egy ekkora dög mindig magára vonja az ellenség legnagyobb ágyúit, legveszélyesebb hőseit és legbrutálisabb varázslatait, de ettől függetlenül remekül használhatjuk bekerítő manőverekhez, vagy akár csapásmérőnek is. Kevesen állják útját, leszámítva a többi gigantikus szörnyet és tápos hőst, így - megfelelő támogatás mellett - átgázolhatunk vele szinte bármilyen védvonalon. 

Bennem azonban egyre csak az a gondolat motoszkál, vajon hogyan tudnám felhasználni ezt Mordheim környezetben, ahol nincsenek seregek, csupán néhány fős osztagok, romos környezetben. Ehhez ugyan első körben teljesen új statisztikákat kéne írni neki, de annyi baj legyen. Egy ilyen látványos főszörnyért mindent!