Nem először voltam szemtanúja az esetnek. Külföldi vendég (jelen esetben orosz) békésen, ártatlanul üldögél mellettem az étteremben, várja a jól megérdemelt vacsoráját, ami azonban késik egy picit. Emberünk nem aggódik túlzottan, odahívja a pincért, a fülébe súg valamit, aminek következtében hamarosan az asztalán landol egy kosár kenyér és egy tál Erős Pista. Egy pillanatra felmerül bennem, hogy esetleg berendelt még egy jófajta levest is, mielőtt a főétel megérkezne, de, mint kiderült, erről szó sincs! Derék oroszunk ugyanis a kezébe vett egy szelet kenyeret, majd annak rendje és módja szerint megkente az élénkpiros, méregerős masszával. Ráadásul olyan vastagon, mint ahogyan én a baracklekvárral szoktam megkínálni a szendvicseimet. Még nézni is rossz volt!
Ha nem láttam volna korábban már ezt a mutatványt, valószínűleg arra gyanakodtam volna, hogy a fickó megőrült, hőgutát kapott a tűző napon, vagy egyszerűen elege lett az életből és a gasztronómiát választotta menekülési útvonalául. Ám a kolléga úgy tolta befelé azt a pokoli szeletet, mint mások a sonkás szendvicset! Arcizma sem rándult, izzadtságcseppek sem jelentek meg a homlokán, és még a feje sem vett fel céklavörös árnyalatot. Sőt, úgy tűnt, kifejezetten élvezi az ízbombát, ami a szájában robbant fel, mert elismerően, vidáman mosolyogva puszilta be az egészet.
Ezek után jöhet mindenki azzal, hogy azok a fránya külföldiek nem bírják a mi jó, erős, magyaros kajáinkat, meg hogy a határon túl csupa puhány népek lakoznak, akik kedvéért még a hőn szeretett gulyásunkat is alaposan le kellett butítani a fogyaszthatóság kedvéért. De aki ilyet állít, az egész biztos nem látta, amit ez az orosz művelt az Erős Pistával!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése