Az utóbbi napokban lényegében egy izzó katlanná változott a város. A legmagasabb fokozatú hőségriadó van érvényben egészen hétfő éjfélig, és lássuk be, nem is alaptalanul. Ha a napon tartózkodunk, elviselhetetlen kínokat kell átélnünk, ha pedig behúzódunk az árnyékba, ott a nyári szellő perzselő melege purgálja le rólunk az összes baktériumot. A hőguta veszélye reális fenyegetés bárki számára, így aki csak teheti, a strandokon vagy a lakása hűvösében keres menedéket nyomorúságos csillagunk nukleáris fúziójának kellemetlen hatásai elől. Napi 2-3 liter folyadék tényleg a minimum, amire szükségünk van még úgy is, hogy egyetlen pillanatig nem ér minket természetes fény. Menekülni szinte lehetetlen, csupán tüneti kezelések állnak a rendelkezésünkre.
Ezek közül nekem az jön be a legjobban, hogy szépen felmegyek a netre, és annyi videót nézek meg a téli hóesésekről, amennyit csak bírok. A módszer, bármennyire is meglepő, nálam tökéletesen bevált. Egy nagyobb vihar megtekintésétől egyből jobb kedvre derülök, a némán, lágyan szállingózó pelyhek látványától pedig elfog a jól ismert, kellemes borzongás. Persze, segít a tudat, hogy egyszer, a nem is olyan távoli jövőben lesz itt még hideg, fagy, didergés, és hogy minden egyes nappal, amely során el kell szenvedni a gusztustalan hőség bosszantó hatásait, közelebb kerülünk a rövid nappalok, végtelen hosszúságú éjszakák és a télikabátok dicsőséges korszakához.
Tudom, vannak alternatív megoldások is, mint például a lékondi vagy a ventilátor, esetenként a vizes rongy és a hideg italok. Ám legnagyobb szerencsémre a lakásban még kellően hűvös van ahhoz, hogy éjszakánként nyakig betakarózva kíséreljem meg szánalmas alvás-utánzataimat. De azzal is tisztában vagyok, hogy ez a helyzet rövidesen változni fog, a kecó előbb-utóbb felmelegszik, onnantól pedig még az átlagosnál is több ellenérzést fogok táplálni a világegyetemmel szemben.
De addig is - Lyutúbra fel!
A tikkasztó melegben új értelmet nyer a hideg limonádé kifejezés. Évekbe telt, míg rájöttem, miért volt anno olyan kellemes élmény Leslie L. Lawrence némely regénye (A vérfarkas éjszakája, Sindzse szeme) illetve némely játék (pl. a Treasure in the Royal Tower).
VálaszTörlésIgen, mindegyik 'ponyva', 'limonádé' történet havas tájon játszódik és midet kánikulában olvastam. Olvasás, játék, átélés közben az elme elteleportálódik ezekre a hűs vidékekre. Csak megerősíteni tudom a receptedet: működik.
Tényleg, jó ötletnek tűnik a könyv is! Kipróbálom!
VálaszTörlésVagy remek megoldás lenne a Max Payne első része. Milyen kár, hogy az a játék nem nagyon szereti az XP-t!:(