Az Élet Császára ma megint nagyot durrantott, ugyanis ismételten ellátogathatott egy sajtóvetítésre. Ezúttal az Amerika Kapitány - Az első bosszúálló című film került a látómezőmbe, amiről alkalomadtán majd rittyentek valami ajánlófélét. A magyarországi bemutatóig még egy teljes hét van hátra, azaz nem sürget semmi - sem külső, sem belső kényszer nem dörömböl az ajtómon arra uszítva, hogy most azonnal álljak neki a feladatnak.
Helyette inkább elidőzöm önnön nagyságom dicsőséges fényében úszkálva, amiért ismét úgy hozta a sors, hogy a bemutató előtt tekinthettem meg valamit. Legalább is egy újságcikk alapján úgy kellene éreznem magam, mint a "szerencsés kiválasztottak egyike, aki mindenki másnál előbb láthatta a filmet". Igaz, ez a Harry Potterrel kapcsolatban jelent meg, de mégis könnyekig meghat, mekkora király is vagyok igazából.
Szerencsés kiválasztott, mi?! Valamiért úgy érzem, aki ezt írta, nem találkozott még velem. De mindegy is, ha ezen múlik, gondoljon rám bárki úgy, mint az évezred mázlistája, nem számít. A lényeg, hogy sajtóvetítés és sajtóvetítés között is bőven akad különbség. Míg az előzőn regisztrálni kellett, aláírni, telefont leadni, ide túlzás nélkül bárki besétálhatott volna, aki akar. Viszont cserébe nem is járt mappa, meg a véleményünkre sem volt kíváncsi a forgalmazó az előadás végén. A szemüveget ellenben senki nem kérte vissza, hasonlóan a HP-hez, de a mostani eszköz egy teljesen mezei, hétköznapi darab volt, csicsa nélkül. Az is igaz, hogy ezúttal pontosabban kezdtek az előzőnél. Egyezzünk ki döntetlenben.
Lényegében ennyi lett volna mára. A filmről talán majd máskor. Addig is szívesen veszem az elismerő bókokat és figyelmességeket, amivel a hódolók kifejezik irántam érzett végtelen tiszteletüket. Hiszen, ha hihetünk az újságoknak, immár kétszeresen is kiválasztott vagyok, vagy mifene...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése