FD. Ef Dé. Fö Dö. Hívhatjuk, írhatjuk, ejthetjük, aminek csak akarjuk, ez a rövidítés akkor is a legújabb történetfolyamom főszereplőjének a monogramja. Azért gyorsan idézőjelbe tenném ezt a legújabb jelzőt, ugyanis már legalább két esztendeje kiagyaltam a sztori alapjait, és hozzá a nevet, amivel majd igyekszem eladni a még pusztán a fejemben létező könyvet.
De most mégis kicsit elbizonytalanodtam. Annak idején majd egy hét alatt született meg a hős (antihős... részletkérdés) neve, és egészen néhány nappal ezelőttig büszke is voltam rá. Úgy véltem, sikerült kotyvasztanom egy teljesen egyedi, különleges, mégis könnyen megjegyezhető és jól hangzó összetételt. Még az is átfutott a fejemen, hogy ezt használom majd egyfajta írói álnévként, de végül annyira megtetszett, hogy inkább odaajándékoztam egy remekbe szabott szereplőnek.
Azonban egy frissiben elvégzett magabiztos, már-már pökhendi Facebook, majd Google keresés után pillanatok alatt lehervadt a bárgyú vigyor a fellengzős képemről. Mert a név hiába tűnik jól hangzónak, érdekesnek, különlegesnek, attól még korántsem lehet egyedinek nevezni. Legalább 8-10 ember él jelenleg is a bolygónkon, akit így hívnak, ami számomra felért egy arconcsapással. Pedig úgy szerettem ezt a nevet! Olyan jó volt azt hinni, hogy végre sikerült a lehetetlen, és eredeti ötlettel rukkoltam elő. Nagy tragédia ez az önérzetemnek, ami nem is olyan régen olyan magasságokban járt, hogy még arra sem vettem a fáradtságot, hogy korábban utánanézzek frenetikus nevem gyakoriságának.
Tehát a nagyzási mániám a padlóra került, viszont ezt a nevet már túlságosan megszerettem. Nem tudok, nem vagyok hajlandó lemondani róla. Ef Dé marad, egyelőre pusztán a fejemben, de talán egyszer papíron is testet ölt majd. És ha ez majd zavarja azt a tucat másik Ef Dét, hát változtassák meg szépen ők a nevüket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése