2011. 03. 02.

143. nap: Két tűz között

Eddig sem volt okom panaszra azzal kapcsolatban, hogy nincs egyetlen hely sem a közelben, ahol lehetőségem lenne egy jót falatozni. Szemben egy Burger King, attól kicsit balra egy kínai büfé, kicsit lejjebb egy koreai étterem, pár percre egy hentes, ahol remek sült kolbászt lehet kapni, és hozzávetőlegesen ugyanilyen távolságra egy piac, ahol rengeteg kifőzde üzemel. Ja és ne feledkezzünk el a kedvenc éttermemről sem, ami durván 6 percnyi lassú sétára van a lakástól. S ha ez nem lenne elég, még mindig rendelhetek telefonon egy pizzát, vagy ha már tényleg minden kötél szakad, elugorhatok a közeli bevásárlóközpontba is, vagy a metrónál vehetek egy frissen sült grillcsirkét, esetleg egy házi hamburgert.
Ám az emberi természet már csak olyan, hogy soha, semmivel nincs megelégedve. Ezért fordulhat elő, hogy nap nap után teszem fel a reménytelen kérdést magamnak: mit lehet itt, a világnak ezen eldugott szegletében enni?!
Nos, örömmel jelenthetem, kedves olvasóim, hogy a fenti kérdésem az égiek közt meghallgatásra talált, aminek következtében két vadiúj kajálda nyitja majd meg kapuit előttem. Az egyik balra, a másik jobbra... az egyik 15, a másik 20 méterre. És abban a szerencsében részesülhettem, hogy mindkét hely a gasztronómiai spektrum eddig lefedetlen területeit erősíti. Mostantól kezdve ha balra indulok el, egy steak house hívogató bejárata mosolyog majd rám. Ha pedig jobbra, akkor különféle méretes gyros tálak és kebabok csalnak majd üdvözült mosolyt az ábrázatomra. És a legszebb az egészben az, hogy legfeljebb két héten belül mindkettő teljes gőzzel beindul majd! 
Ó, finom, íncsiklandozó ízek... többé nem kell attól tartanom, hogy nincs mit enni ebben sivár, kihalt belvárosban!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése