Nem tagadom, idén a Dead Island című játék a leginkább várósok csoportjába tartozott. Hatalmas, szabadon bejárható területek, paradicsomi környezet, szerepjátékos elemek... és egy hordányi zombi, akik nem restek a legváratlanabb pillanatokban ránk vetni magukat, mivelhogy az étvágyuknak csak a mi friss, élő húsunk szolgál kielégítő táplálékul. Fene a belüket. Úgy számoltam, ha a fejlesztők hozzák az elvárható szintet minden kérdésben, ezek az összetevők elégségesek lesznek arra, hogy végtelen órákra rabul ejtsen a túlélőhorrorok legújabb üdvöskéje. Azért tegyük hozzá, a feladat nem volt egyszerű, mivelhogy nálam az a bizonyos "elvárható szint" elég magasan van, de ennek ellenére az előzetesek és ízelítők után bizakodó voltam. És hogy mennyire felelt meg az elvárásaimnak a végtermék, az alább kiderül.
Miután ráböktünk a négy választható karakter közül a hozzánk leginkább közel álló figurára, azonnal a történet sűrűjébe pottyanunk. Kalandunk Banoi szigetén játszódik, aminek lakóinak többségét egyik napról a másikra egy ismeretlen eredetű kórság zombikká változtatta. Mi a szerencsés kivételek közé tartozunk, ráadásul kiderül, hogy bármi is álljon a fertőzés mögött, ránk nincs semmilyen hatással. E különleges helyzetből adódik, hogy hamarosan a kevéske, szétszórt túlélőcsoport egyetlen reménységévé válunk. Azon túl pedig, hogy igyekszünk megoltalmazni a halálra rémült embertársainkat, még a szörnyű események hátterére is megpróbálunk majd fényt deríteni.
A Dead Island egy belső nézetes akció-szerepjáték. A négy választható karakter mindegyike másra specializálódott, így érdemes ezt a szempontot is figyelembe venni a kiválasztásukkor. Továbbá az élőhalottak leöléséért, valamint a küldetések megoldásáért tapasztalati pontokat kapunk, szinteket lépünk, és képességeket fejleszthetünk kedvünk szerint. Lényegében ezen alapszik a játék szerepjátékos oldala, amire nem is igen lehet okunk panaszkodni. A harc olajozottan zajlik, lényegében oda ütünk, ahová a célkereszt mutat, és fegyvertől függően akár csontot törhetünk vagy végtagot csonkolhatunk. A mai kor embere azonban kivétel nélkül jól tudja, hogy zombik ellen a leghatásosabb mód egyből a fejet célba venni, ami legtöbbször hozzásegít minket a nagyobb sebzéshez és a szétloccsanó kobak látványához.
Azonban nem mindegy, mivel kezdjük el gyepálni a felénk csoszogó, rothadó zombikat. Különböző fegyverekből igazán bőséges a választék, az evezőlapáttól kezdve a konyhakésen át egészen a gépkarabélyig szinte minden a kezünk ügyébe kerülhet. A lőfegyverek használatával azonban érdemes óvatosan bánni, mert töltényből nincs túl sok, így aztán nem jó ötlet azokat mezei zombikra elpazarolni. Legtöbbször megteszi majd egy jó, éles hentesbárd vagy baseball ütő, csak győzzük őket javítani. Mert bizony azok a fránya pengék hamar kicsorbulnak, a fa meghasad, mi pedig jobb, ha minél előbb keresünk egy szerelőasztalt, ahol a használat közben beállt hibákat jó pénzért kijavíthatjuk. Lehetőségünk van továbbá a fegyvereink fejlesztésére, illetve egyéb módosítókkal és kiegészítőkkel is felturbózhatjuk őket. Készíthetünk még házi készítésű bombákat, Molotov-koktélt, csalikat, amelyek jelentősen megkönnyíthetik az életünket a húzósabb pillanatokban.
A játékmenet során a kétségbeesett túlélők kismillió feladattal bíznak meg minket, mint például elveszett szeretteik felkutatása, felszerelések beszerzése, vagy éppen a vízhálózat rendbehozatala. A mellékküldetések opcionálisak, ugyanakkor mégis érdemes foglalkozni velük az értük járó jutalom és az egyedi tárgyak miatt. A sziget azonban valóban veszedelmes hely, az élőhalott horda sosem fogy el, így bizony gyakran kerülünk majd meleg helyzetekbe. Számos különböző rondasággal lesz majd dolgunk barangolásaink során, amelyek eltérő módon és eszközzel próbálják majd utunkat állni. Nincs nagy baj akkor sem, ha sikerrel járnak, ugyanis halálunk esetén mindössze öt másodpercet kell várnunk, és némi kápé levonása után folytathatjuk is a kalandozást. Ez így nem is hangzana rosszul, de egy idő után elég frusztráló tud lenni. Az egy dolog, hogy a játékban igencsak nagy szükségünk van a pénzre, ráadásul néha a program a feltámadásunk után visszadob a szörnyhorda kellős közepére, ami pillanatok alatt újabb elhalálozáshoz és hosszú távon anyagi csődhöz vezet.
Igen sarkalatos pont továbbá a save game rendszer, amit nem igazán tudok hova tenni. A játék akkor csinál mentéseket, amikor épp kedve tartja, ami néhol jó, néhol pedig pokolian rossz nekünk. A checkpoint megoldás küldetések közben viszonylag megbízhatóan működik, de akkor is jobb lett volna, ha inkább mi dönthetjük el, mit tartunk megtartásra érdemes állásnak. Sok hajtépéstől és káromkodástól kímélték volna meg ezzel a gyanútlan játékosokat, akik bizony gyakran veszik majd szájukra a készítők egyenesági felmenőit.
Grafikailag a Dead Island jobbára rendben van. A látványos, lenyűgöző tengerpart, a végítélet sújtotta kisváros és a végtelen őserdő egyaránt hangulatosra sikerültek. Ezzel szemben kevésbé lenyűgözőek a belső terek, folyosók, szobák, amelyekre ráfért volna, ha kipofozzák őket egy kicsit. A zombik szépek (a maguk módján, persze), az effektek, robbanások elfogadhatók, a kézben tartott fegyvereink kellően élethűek. Néhány érdekes vizuális buggal azért találkozhatunk, amelyek kis odafigyeléssel valószínűleg kiküszöbölhetőek lettek volna. Manapság már viccesen mutatnak a falba, ajtókba ragadó ellenségek, a talajon átzuhanó és eltűnő szörnyek, vagy a mindennemű fizika nélkül mozgó tereptárgyak.
A környezetet sem lehet éppenséggel túl interaktívnak nevezni, hiszen néhány dologtól eltekintve semmilyen hatással nem vagyunk a minket körülvevő világra. Egy szék nem sok, annyit sem tudunk eltenni az útból, a komolyabb tárgyakról nem is beszélve. Csodát nem vártam ezen a téren, de ennél azért valamivel többre számítottam.
Jól szerepel viszont a játék a hangok tekintetében. A közelünkben lihegő élőhalottak hátborzongató hatással lehetnek az idegrendszerünkre, a hörgések, sikoltások, böffentések remekül hangzanak, ami jelentősen hozzásegíti az embert a hangulat átélésében. A kissé monoton és néhol bosszantóan nehéz játékmenetre ez rá is fér, mert hiába van nekünk számolatlan bejárható négyzetkilométer, ha egyszer már rájöttünk arra, hogy mindenhol ugyanaz vár ránk - zombik és idegesítő elhalálozások. Pedig megérné bejárni a térképet, egyrészt a kellemes látvány, másrészt a begyűjthető fegyverek és kiegészítő felszerelés miatt is.
A főbb helyszínek között szerencsére lehetőségünk van egyetlen gombnyomásra utazni, és időnként autókba pattanva is megkönnyíthetjük az életünket. Ezek nélkül valószínűleg nem sokaknak lenne kedve végigtolni a különben elég hosszúra nyúlt játékidőt, dacára annak, hogy a Dead Island a felsorolt hibái ellenére élvezetesre sikerült. Lett volna még mit csiszolni rajta, nem is keveset, de mégis, valahogy összességében nálam jól vizsgázott a program. Nem kis mazochizmus kell ahhoz, hogy valaki minden küldetést teljesítve, valamennyi helyszínt bejárva, az összes titkos zugot felderítve vigye végig, de erre nincs is feltétlenül szüksége mindenkinek. Zombis konkurencia van dögivel, de aki a műfajt kedveli, valószínűleg ebben a játékban sem fog csalódni.
