2011. 02. 03.

116. nap: Három nap

Három napja bírom. Három napja nem költöttem semmi pénzt. Három napja nem vettem az ég adta világon semmit. Három napja nem vagyok hasznos tagja a fogyasztói társadalomnak.
Először semmi tudatosság nem volt benne. Egyszerűen azt vettem észre, hogy a hűtőm tele mindenféle finomságokkal, üdítőből, instant teából, ásványvízből jól állok, és talán részben ennek is köszönhetően megkívántam a hideg kosztot. Volt kenyerem, vajam, felvágottam, sajtom és jégsalátám, amiből hatalmas lakomát csaptam délben, aztán a kuponjaimból ingyenpizzát rendeltem estére.
A második nap (tegnap) már alaposabban felmértem a rendelkezésemre álló készleteket, és úgy láttam, továbbra sincs okom arra, hogy a boltba menjek. Volt még egy jó adag gyümölcsöm is, amit felhasználtam desszert gyanánt. A kóla kifogyott ugyan, de ez nem is volt nagy baj, mert így ismét élvezhettem az instant porok túlízesített zamatát. Az esti étkezést kihagytam, de nem is volt igazán szükségem rá.
Ma pedig teljesen tudatosan úgy alakítottam az életemet, hogy a harmadik nap is úgy teljen, ahogy az előző kettő: ingyen. Befaltam az utolsó morzsát is a hűtőből, felbontottam egy csomag kekszet, ami hetek óta a túlélőcsomagomban unatkozott, karácsonyról maradt csokikat majszoltam el, és felhörpintettem az üveg Szentkirályimat is. Nem volt egy kiadós lakoma, be kell valljam, de akkor sem csábultam el!
Három nap lázadás - alighanem így fog bevonulni ez a rövid időszak az emlékirataimba. És természetesen nem csak arról van szó, hogy hanyagoltam az élelmiszerboltokat. Ez idő alatt nem vettem semmit a világon, és bevallom, ez igen jól esett! A magányos, jelentéktelen ember apró fricskája volt ez, mert egész egyszerűen nincs más eszköz a kezemben, amivel kifejezhetném, mennyire nem értek egyet a fogyasztói társadalom emberekbe plántált életstílus-mintájával. 
Azonban, mint azt előre sejteni lehet, a három napot nem fogja egy negyedik követni. Holnap reggel irány a bolt, bár azt elhatároztam, hogy jó darabig nem fogok akkora készleteket felhalmozni idehaza, hogy az napokra elég legyen egy hadseregnek is. Csak annyit veszek, amire abban a pillanatban szükségem van, sem többet, sem kevesebbet. A nemzeti ünnepek időszakai persze kivételt képeznek majd, de nagy átlagban igyekszem magam ehhez az elvhez tartani. 
Hogy ennek van bármiféle értelme? A világon semmi! De lázadni soha nem késő!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése