2011. 02. 06.

119. nap: ÖsszeRöffenés

A Vajdahunyad várában, a Városliget szívében mangalica-fesztivált tartanak a hétvégén. Ma délelőtt pont arra volt dolgom, bár nem kimondottan ebből a célból, s ha már az utam odavezetett, körülnéztem az íncsiklandónak tűnő kirakodóvásárban. 
Árusból rengeteg volt, ám nézelődőből alig, köszönhetően a korai időpontnak. Ahogyan pedig az lenni szokott az ehhez hasonló eseményeken, mindenből volt, méghozzá borzalmasan sok - egy dologból éreztem hiányosnak a felhozatalt... ki lehet találni, a mangalicából! Nem állítom, hogy nyomát sem lehetett látni a híres sertésből készült ételeknek, kolbászoknak, szalonnáknak vagy sonkáknak, de akkor is sokkal több pultnál kínáltak bizsukat, bicskákat, prémeket, édességeket, mint húsokat. Na és persze megjelentek a városligeti rendezvényekről nélkülözhetetlen ló- és pónibemutatók, amelyekkel, gondolom, a gyerekes családokat igyekeznek hosszabb maradásra ösztökélni. Bevallom, nem sok logikát látok a dologban, de az tény, hogy bármilyen alkalomról legyen is szó, ez az a látványosság, amit évről évre odaszerveznek.  
Szerencsére azért a "vár" Mezőgazdasági Múzeum előtti sétálóutcájában így is mindent átitatott a friss, füstölt, étvágygerjesztő illatok kavalkádja. Voltak ott méteres hosszúságú szalámirudak, csemege- és csípős kolbászok, sütnivaló karajok, és még megannyi, számomra beazonosíthatatlan eredetű falnivaló. Sok helyen még csak akkor kezdtek hozzá az előkészületekhez, a kifőzdék alig percekkel korábban gyújtottak alá a serpenyőknek és grillrácsoknak, de így is pillanatok alatt eluralkodott az emberen a mindent legyűrő éhségérzet. 
Ám tartok tőle, a lelkesedés némiképp alábbhagy, amint a bámészkodó közelebbről is megismerkedik az árakkal. Viszont az is igaz, hogy mangalica-fesztiválból sincs túl sok az évben, és egyszer-kétszer igazán lehetünk annyira nagylelkűek és figyelmesek magunkkal, hogy néhány finom falatért jobban a zsebünkbe nyúlunk. Egy ilyen helyen egyébként sem perecet és vattacukrot kóstol meg az ember, hanem inkább rárepül a különleges, ritkán ízlelhető húsételekre.
Úgyhogy aki teheti, és szeretné megízlelni e valóban különleges sertésből készült ételek valamelyikét, vagy  netán már korábban kóstolta őket, és ismét áldozni szeretne a gasztronómia igazi, hamisítatlan hungaricuma előtt, az ne habozzon, látogasson ki a ligetbe, és kóstolja végig a kínálatot. Felejtsük el a nyakig érő sarat, ami ránk vár, ne vegyünk tudomást a felkínált bóvlik sokaságáról, semmiképp ne csábuljunk el a már jól ismert kifőzdék unalomig ismert kínálatától. Tartsunk ki, törjünk magunknak utat, verekedjük át magunkat a tömegen, mert a fesztivál szívében várnak ránk az igazán különleges fogások. Jó étvágyat mindenkinek!  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése