2011. 01. 21.

103. nap: Rizottó

Már túl vagyok a harmadik X-en, de eddig még soha nem ettem rizottót. Ezt orvosolandó ma úgy döntöttem, megszakítom e dicstelen sorozatot, és kipróbálom, milyen is ez az étek. Bevallom, nem a legveretesebb helyet választottam erre: egy bevásárlóközpont éttermei közül az egyiket. A hivatalos megnevezése csirkemelles rizottó volt, ami biztatónak tűnt, tekintettel arra, hogy két kedvenc eledelemet olvasztották egybe a leleményes szakácsok. 
A kinézete alapján azonban gondolkodóba estem. Mert bár való igaz, hogy rizs is, meg csirke is virított a hatalmas tálon, ám ezen két alapanyagon túl is felfedezni véltem egyéb összetevőket. Nevezetesen zöldborsót, répát, sajtot és gombát. Furcsa összeállításnak tűnt, de üsse kő, biztos én tévedtem, amikor az itthon kapható rizottókat előzetesen, látatlanban is a Gordon Ramsay által készített fogásokhoz hasonlítottam.
Az íze pedig... nos, az íze pontosan olan volt, ahogyan maga a kaja is kinézett. Abból indultam ki, hogy a rizottók egyfajta krémes, kellemesen gazdag ízeket fölvonultató, könnyű és egyszerű fogások. Ezzel szemben kaptam egy száraz, nyomorúságos rizi-bizit, néhány keményre aszalódott csirkedarabbal, meglehetősen kiábrándító répakockával, és az általam nem kedvelt gombaszeletekkel. A sajt már csak a hab volt a tortán; nyúlós, szikkadt, jellegtelen és unalmas. Röviden összegezve azt mondhatnám, rettenetes volt! Ha tényleg ez az, amit itthon rizottónak neveznek, a továbbiakban inkább megkímélem magam a fogyasztásának élményétől.  
Mára, azt hiszem, ennyi elég is lesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése