2011. 01. 29.

111. nap: Instant

Nem tudom, ki kóstolta már a boltokban kapható, állagában kakaóra emlékeztető instant teaporok valamelyikét, mindenesetre én ma tettem velük egy próbát. Végső soron miért ne lenne jó ez is az enyhe megfázásos tünetek enyhítésére, ha az egész lényege úgyis a meleg folyadékban keresendő. Az ízesítések között szerepelt citromos, erdei gyümölcsös és málnás (ez utóbbit választottam), a csomagolásra biggyesztett tájékoztató pedig arról árulkodott, hogy a készítményeket alaposan felturbózták C-vitaminnal. 
Az évek során rengeteg fajta teát kipróbáltam már. Filtereset, levélmártogatósat, egyszer még valaki mutatott valamilyen préselgetőset is. Ám egy dolog közös volt bennük: az ízük teljesen egyformának tűnt! Sokáig nem is értettem, mi ez a marha nagy felhajtás az ital körül. Aztán persze bevillant, hogy ez ugyanaz a humbug, mint ami a borokat övezi: egy hétköznapi átverés, ami azt próbálja elhitetni az egyszerű, laikus vásárlóval, hogy valami igazán különleges dologgal találkozott, ami olyannyira magasztos, hogy azt úgysem fogja megérteni. 
Nos, így vagyok ezzel én is. Fogalmam sincs, miért kéne térdre borulnom azért, mert egy adag pia hat vagy nyolc évvel ezelőtt készült, nem babonáz meg a színek változása a napfényben, a nemes üledék is inkább gusztustalan lerakódás, mint felemelő boldogságforrás a számomra. A teával is ugyanaz a helyzet. Levél, víz, ízlés szerint cukor, méz, citrom. Csak azért, mert egyik csomag 600, a másik 1500 pénzbe kerül, attól még a tartalma ugyanaz. Egyszerű pszichológiai fogások ezek, szándékos túlmisztifikálása olyan valaminek, ami különben végtelenül egyszerű.
A lényeg viszont nem is ez, hanem az a bizonyos instant málnás granulátum. Kipróbáltam, kellemes volt. Aztán gondoltam egy nagyot, és elkezdtem csak magát az őrleményt kanalazni, pusztán a kíváncsiság kedvéért. És azt kell mondjam, víz nélkül sokkal finomabb volt annál, mint amire számítottam. Úgyhogy neki is álltam a csomagnak, és egy ültő helyemben befaltam a felét. Persze, kizárólag a gyógyulás jegyében. 

4 megjegyzés:

  1. Hát ne menj el gasztronómusnak, vagy legalábbis borkóstolónak:)
    Elég nagy eltérések lehetnek bor és bor között, nem humbug...
    Azért önmagábab befalni ilyen izét hááát..., nem fájt tőle a hasad?

    VálaszTörlés
  2. Neeem, kimondottan jó volt! Komolyan! Azért egy ekkora tasakban nincsen kilós mennyiség, ha jól tippelek, talán 10 deka granulátumot pusziltam be. Legközelebb majd kipróbálom a citromosat is, meg valamikor még az erdei gyümölcsöset.

    A boros témába meg fölösleges belemenni... már párszor lerágtuk ezt a csontot, és nem jutottunk dűlőre!:)

    VálaszTörlés
  3. Instant tea granulátum... förtelmesen ocsmány és ellenállhatatlanul csábító... :D Na igen. Egész tasaknyi ilyen teát habzsoltunk be a Lányommal, nem érdekeltek a következmények, aztán gyomorgörcsökben fetrengtünk és még akkor is azt mondtuk: megérte. :DD Én a simát imádom, de jó a vegyes gyümölcsös is, a barackos nem annyira. Évekig mindig ilyet vittünk a nyaralásokra és fesztiválokra is, mert a mostohább körülmények között hamar lehetett belőle "igazi" meleg teát kreálni a termoszokba. Gondolom, halál egészségtelen. De szép emlékeim fűződnek hozzá. :)

    VálaszTörlés
  4. Direkt elolvastam az adalékokat is a csomagoláson - nem olyan vészes, mint azt az ember hinné! Egy Túró Rudiban, vagy egy Danone pudingban több méreg van, mint ebben az izében. Az íze pedig durván fokozható, ha fele-fele arányt alkalmazunk! Fél pohár forró víz, fél pohár granulátumra! Na, ott igazán méretes dózisban jön az áldás!:)

    VálaszTörlés