2011. 01. 03.

85. nap: Antifocista


Mikor nekikezdtem ennek a blognak, voltak bizonyos irányelveim. Ilyen volt, példának okáért az, hogy igyekszem távol tartani magam olyan dolgok szidásától, amelyekkel kapcsolatban másutt már kifejeztem egyértelmű nemtetszésemet. Ám ma meg kell szegnem ezt a fogadalmat, bármennyire nincs ez ínyemre.
Délután volt szerencsém egy ideig kispályás focit nézni valamelyik tematikus csatornán. Egy rendkívül látványos, szórakoztató, érdekes és izgalmas sportágról van szó... ami így gyakorlatilag mindenben szöges ellentétben áll a nagytestvérrel. 
Ezért nyilván kapni fogok hideget-meleget mindenkitől, de véleményem szerint nincs még egy olyan sportág,  ami annyira fordítottan arányos minőség kontra überhype mutatókkal rendelkezik, mint az európai foci. Hogy ez ne csak egyszerű, fröcsögős, haraggal és bosszúsággal átitatott bejegyzés legyen, mint amilyenre eredetileg készültem, inkább tételesen, pontról pontra mutatnám be az aggályaimat, amelyek felmerültek bennem, miután végignéztem, miképp lehet normálisan is játszani ezt a sportot.

1. A csere. Ugyan miért van az a szabály, hogy egy meccsen csupán hármat lehet cserélni? Most az a cél, hogy a végső sípszóra mindkét csapat játékosai hullafáradtak legyenek, így percről percre lassuljon a játék, unalomba fulladjon az egész buli? Ezen kívül csak a síugrásban tapasztalható, hogy az egyre nagyobb és látványosabb ugrások elérését a bírók kívülről próbálják megakadályozni azzal, hogy a beülőt egyre lejjebb viszik. De nekik legalább ott van az az érvük, hogy ezzel próbálják a versenyzők testi épségét óvni. Vajon mi erre az érv a fociban? Mi a fenéért nem lehet rendesen cserélni? 

2. A les. Bármennyit is keresgélnék, nehezen tudnék ennél ostobább szabályt találni, legyen szó bármilyen sportról (na jó, például hülyeség, hogy a női műkorcsolyát ruhában kell űzni, de az más tészta). Ez egyetlen dologra jó, hogy minél kevesebb gól szülessen, hogy akadályozzák a támadójátékot, hogy lehetőséget adjanak a védekező csapatnak unalmas kifutásokkal meggátolni az ellenfelet szinte mindenben. Arról már nem is beszélve, hogyan magyarázza el ennek a lényegét a férfi annak a bátor asszonyságnak, aki úgy dönt, végigszenvedi az urával azt a 90 percet. Mert az a kevés hölgy, aki még talán meg is érti ennek a lényegét, elmagyarázni, tovább adni már biztosan nem tudja senkinek. Egy régi világ lassú tempójának csökevényes maradványa ez a szabály, nem több, ami fölött alaposan eljárt az idő. 

3. A megállíthatatlan idő. Na jó, ez az, amire tényleg nincs magyarázat. Egyrészt kétszer 45 perc indokolatlanul hosszú. Persze itt jön be a kettes pont (a gólszerzés akadályozása), de attól még tényleg nem értem, mire jó, hogy történjen bár szabálytalankodás, szöglet, kirúgás, tömegbunyó, vulkánkitörés vagy pestisjárvány, azt a rohadt órát semmilyen körülmények között nem lehet megállítani. Egy meccs döntő többségében úgysem történik semmi, halál unalmas passzolgatás az egész, de azzal, hogy nincs timestop, erre még bátorítják is a játékosokat. A dolog akkor kezd igazából nevetséges formát ölteni, amikor valaki véletlenül betalál a másik hálójába, és az egész csapat visszaáll védekezni. Kérdem én: ha azt el tudják érni a szabályokkal, hogy piszok nehéz legyen gólt lőni, miért nem tudnak vagy akarnak kezdeni valamit a pofátlan időhúzással? Ez kinek jó így? 
Erre aztán rátesz egy lapáttal a bíró, aki kedve szerint hosszabbíthat, persze, ott is szigorúan bruttósítva mérik az időt. Azért egy milliárd Eurós ágazatnál legalább annyit elvárhatna a néző, hogy azt tudja, meddig tart az a mérkőzés. 

4. A szimulálás. Örök téma, állandó vitákat képez, mégsem tesz ez ellen senki semmit. Érdekes jelenség, ahogyan az évtizedek óta erőnléti edzésekre járó, fitt és egészségbomba ifjak egy érintés vagy egy mezráncigálás után visítva, torkuk szakadtából ordítva hullanak a fűre, mintha legalább is nyílt törésük lenne. Persze, megtehetik, a bíró úgyis mérföldekre van tőlük, a kamut biztos megeszi, a foci meg egyébként is az egyetlen, ahol a cél a teljes és totális sportszerűtlenség. A feladat, hogy a másik sárgát, jó esetben pirosat kapjon, hogy a műesés után jöjjön a szabadrúgás, hogy bár tudom, hogy rólam ment ki a labda, de azért vonyítva reklamálok a játékvezetőnél, hátha az a barom rosszul látta az egészet, és mégis én jövök. Rúgnak, csípnek, aljasul egymásba taposnak a játékosok, és rettentően fel vannak háborodva, amikor ezt valaki meglátja. De ez már a következő pontra tartozik.

5. Alattomosság. Ez a foci legfőbb mozgatórugója, olyan szintig, hogy a nézők már kénytelenek szórványos tapssal jutalmazni, ha az egyik játékos felsegíti a másikat, akinek egyébként fél perccel korábban belebikázott az oldalába, vagy ha visszaadja a csapat a labdát, miután a másik gárdából valakinek kifolyt a szeme, és ezért ki kellett rúgni a játékszert az oldalvonalon túlra. Különben a 4. és az 5. pont kéz a kézben jár egymással, az alattomos megmozdulásokra válaszul érkezik a nagyhalál focipályás megfelelője. Öröm nézni, komolyan mondom. De mindkettőnek elejét lehetne venni, ha akarnák, és ezzel el is értünk a hatos ponthoz.

6. Videobíró. Egy ideje már téma, de mégsem vezetik be. Miért? Mi baj származna abból, ha visszanéznének bizonyos eseteket? És most nem csak azt, hogy vajon az ellenfél stoplija okozott sípcsonttörést, vagy az a fránya végtag magától ment tropára, hanem a lesek és a gólok eldöntésénél is nagy segítségre lenne. A focivébé után is mindenki ezért nyavalygott, aztán mégis maradt minden a régiben. Sokan mondták korábban is, hogy szükség van változtatásra, és mindössze annyi történt, hogy bizonyos meccseken több lett a bíró. Na bumm. Egy kosárlabda mérkőzésen is sok a játékvezető, egy tenyérnyi helyet kell csak szemmel tartaniuk, és mégis alig bírják követni az eseményeket. Itt meg aztán hatványozottan igaz ez az aggály... 

Valahogy az az ember érzése, hogy ezek a pontok mind szorosan kapcsolódnak egymáshoz. A döntnökök válasza ezekre legtöbbször az, hogy amennyiben ők átalakítanának egy dolgot, át kellene alakítani vele együtt minden mást is, ami szerintük káros lenne a sportágra nézve. Szerintem meg csak meg kéne nézniük egy kispáylás focimeccset, és rájönnének, hogyan is kéne ezt jól, szórakoztatóan és komolyan csinálni.

Mielőtt a kedves olvasók válogatott szitkokat szórva nekem esnének, kérdeznék valamit. Kérek mindenkit, tegye a szívére a kezét, és úgy válaszoljon rá. Ha mindennemű előélet, előítélet, tapasztalat, gyerekkori szeretet, rajongás, megszokás, meccsélmény nélkül ezt a sportágat így, ahogyan van, ebben a formában bemutatnák a kedves olvasónak, és megkérnék, alkosson róla véleményt, vajon mit mondana róla? Ha életében most először szembesülne a focival, és azzal, hogy ezt a sportot tartják a királynak, hogy ezért rajonganak millióan világszerte, hogy emberek, és olykor egész nemzetek sorsa dől el egy-egy meccsen, miként reagálna?
Nekem úgy, hogy van megfelelő előéletem, előítéleteim, tapasztalatom, gyerekkori... valamim, rajongásom(?), megszokásom, meccsélményem(?!), az a meglátásom, hogy a világ legunalmasabb, legerőszakosabb,  legdurvább, legzavarosabb sportját látom, valahányszor véletlenül meglátom a tévében. És mindezt napi 24 órában a hét minden egyes napján, hónapról hónapra, évről évre megállás nélkül árasztják mindenhonnan. Ha épp nincs hazai bajnoki, jöhet a külföldi. Ha az sincs, legyen egy kis nemzetközi kupa. Ha kifogytunk, akkor a válogatott. És ha tényleg minden kötél szakad, ha valóban elfogytak a közvetíthető meccsek... akkor jöhet a jó sok ismétlés!

5 megjegyzés:

  1. Sok mindenben osztom a véleményedet, de néhány ponton hadd vitatkozzam veled! Előrebocsátom: súlyosan elfogult vagyok! Kicsi gyerekkorom óta focizom - hol intenzívebben, hol lagymatagabban. Először halálosan rossz voltam, aztán volt egy picit jobb időszakom - v.ö. "ifi" -, de valljuk be ekkor sem léptem túl a Moldova tréfájában emlegetett "ifjú titán" kategóriáján ("ti tán tudtok kezdeni vele valamit"), s onnantól aztán csúsztam egyre lejjebb .. De szeretek focizni, és szeretek focit nézni is - így, ebben a sorrendben. Egyébként mindenkit arra biztatok: tartsa be a sorrendet!Nagyságrenddel kevesebb bosszúságot okoz csinálni, mint nézni!
    Még egy előzetes megjegyzés: nem tudom, mit néztél, kispályás focit vagy futsalt, ami azért nem mindegy.
    S akkor néhány megjegyzés a pontjaidhoz.
    1. A játékosok le- és becserélésével kétségkívül nőnének a taktikai lehetőségek, bár az edző stratégiai döntései viszont háttérbe szorulnának. Azért vannak annak tétje, izgalma, hogy a 25. percben lehozom a jobbhátvédet, mert úgy látom, nem tudja megfogni a balszélsőt, de lehet, hogy egy sérülés után nem lesz kit beküldenem ... A meccs végének unalmát szerintem nem a fáradtság határozza meg, hanem a meccs tétje. Egyébként meg, ha azt vesszük, hogy ez a roppant konzervatív sportág onnan indult, hogy egyáltalán nem lehetett cserélni (ha lesérült, lesérült ...), akkor ez a mostani megoldás fejlődésnek tekinthető. Véleményes ...
    2. A les szerintem azt akadályozza meg, hogy a foci olyan legyen, mint a kézilabda, vagy annál rosszabb. A kézilabdában a meccsek 80%-ában a pálya közepe nem játszik, mert a védekező csapat visszaáll a hatosig, a támadó meg odáig följön. Ha nem lenne les, elvileg oda lehetne állítani két góliátot közvetlenül a kapus elé, a fejükre ívelni a labdát, ők meg visszafejelnék az érkezőknek lövésre. Persze, erre a másik csapat meg alkalmazna három másik góliátot, akik azt akadályoznák meg, hogy az első kettő szabadon garázdálkodjon. Ezzel sem járnánk jobban: egy kurva nagy pályán csak a két tizenhatoson belül lenne "játék". A kézilabdában a hatoson belülre nem lehet menni, a kosárban a körtében maradhat rövid ideig a támadó, és van les a jéghokiban is, ha más szabályok szerint is. Lehet, hogy nem így, de a les nem hülyeség.
    3. Az időmegállítást úgy vélték megoldani, hogy a bíró méri a holtidőt, majd a hosszabbítás idejét bemutatják, hogy mindenki tudja. De igazad van, ez szubjektív, be lehetne vezetni a holtidő mérését.
    4. Rövid leszek: a bús picsába kellene elzavarni az összes nyavalyást, aki egy mellette "elzúgó" hógolyótól "meghal", akit az ellenfél közelségétől elhagy az ereje, bár nem annyira, hogy ne atletikus módon zuhanjon el és törje nyakát! Most nem azért mondom, de az ázsiai csapatok ilyen szempontból példát mutattak a vébén.
    5. Igazad van: vannak foci-bűnözők! Bátorság kellene hozzá, de ki lehetne szűrni őket. Aki focizott már, pontosan tudja, mikor volt véletlen a mégoly csúnya szabálytalanság, s mikor alattomosság egy jól irányzott kis lökés, amitől az ellenfél súlyosan sérülhet.
    6. Nem tudom, miért nem vezetik be. Nincs racionális magyarázat. Számos funkcióra megvan a technikai megoldás. Az az érv, hogy lassítaná a játékot, egyszerűen hülyeség. Mennyire lassú sport a jéghoki? Vagy - az állásokat leszámítva - az amerikai foci? Valszeg konzervativizmus és gazdasági érdekek.

    Igazad van, ezek összefüggnek, ha nem értünk is mindenben egyet. Én egyébként azt gondolom, hogy lehet ezt a sportot érdekesen, fair módon, látványosan játszani a pálya méretétől és a konkrét szabályoktól függetlenül is. Láttunk az előző néhány évben is remek meccseket! Én inkább a sportot körülvevő környezetben látom a bajok gyökerét.

    VálaszTörlés
  2. Irtam egy hosszú hozzászólást - szólt, hogy hosszú. Lerövidítettem, elküldtem, erre törölte az egészet. Ezt most meg miért?
    Bocs, nem írom újra. Talán majd holnap.
    A lemaradt részt, amit nem törölt, idemásolom:

    Igazad van, ezek összefüggnek, ha nem értünk is mindenben egyet. Én egyébként azt gondolom, hogy lehet ezt a sportot érdekesen, fair módon, látványosan játszani a pálya méretétől és a konkrét szabályoktól függetlenül is. Láttunk az előző néhány évben is remek meccseket! Én inkább a sportot körülvevő környezetben látom a bajok gyökerét.

    Posztod végével nem értek egyet, ne haragudj! :-) Megértem, hogy bosszankodol, ha véletlenül belebotlasz egy focimeccsbe, azt is elismerem, hogy sok csatornán, gyakran nyomják ezt a sportot (az ismétléseket pedig rühellem), de ha napi 24 órában ilyenekbe botlasz, javasolom, cseréld le a távirányítódat, mert csúnyán lóvá tesz, esetleg nézd meg a szolgáltatói szerződésedet, nem a "Foci mindhalálig"-programcsomagot vetted-e meg véletlenül! :-)))))

    VálaszTörlés
  3. Bocs, nem törölte. Csak azt mondta, hogy törölte. :-)

    VálaszTörlés
  4. Már velem is csinált olyat, hogy visítozott a komment hossza miatt, aztán mégis gond nélkül megjelentette. Bár az, azt hiszem, WordPress volt...:)

    Abban teljesen egyetértek Veled, hogy lehetne a focit korrekt, tisztességes és becsületes módon is játszani! Abban sincs vita köztünk, hogy sokkal nagyobb élmény játszani, mint űzni, bár én akkora kutyaütő vagyok benne, mint a ház! Támogatom azokat, akik szeretik és élvezik ezt a sportot, és tiszta szívvel űzik is!
    De az elit, a profi futball annyi, de annyi ellenszenves jellemzővel rendelkezik, hogy számomra megkérdőjeleződik a létjogosultsága ilyen formában.

    Igen, angol gyökerek, konzervatív hozzáállás, lassan érkező változások és sokasodó problémák... Sajnos ezek jellemzik az elitet. De azért valamennyire tényleg szükséges lenne, hogy haladjanak a korral. Az nem megy, hogy ezerszer nagyobb lett az iram, a játékosok fizikai és lelki felkészítése gyakorlatilag önálló tudományággá vált, száz és százmillió Eurók vándorolnak zsebből zsebbe szinte naponta, és a döntnökök azt az alapvető dolgot is megtiltják, hogy egyértelműen el lehessen dönteni, volt-e gól, vagy sem.

    Az érveid jogosak! Ám a felvetett hiányosságokat, úgy fest, külön-külön tényleg nem lehetne orvosolni. Ezekre, meglátásom szerint nincsen gyógyír. Úgy is mondhatnám: menthetetlen a foci. Persze csak képletesen szólva.:)

    Összefoglalva az aggályaimat: a pálya túl nagy, a játékidő túl hosszú, az agyonhajszolt játékosoknak jót tenne, ha többször cserélhetnék őket ki-be, a kamugépeket és a felháborítóan alattomos játékosokat brutális szankciókkal kéne sújtani, és lehetőséget kéne biztosítani arra, hogy a kérdéses, fontos helyzeteket visszanézzék és kielemezzék.

    De a bejegyzést igazából most nem is a céltalan nyavalygás kedvéért írtam, hanem azért, mert ezeket már megoldották, a kispályás foci, vagy éppen a futsal képében (én, azt hiszem, kispályás focit láttam, a palánkról visszapattanhatott a labda... ha jól tudom, az nem a futsal:)) Ott ezek egyike sem merült fel egy pillanatra sem. Gyors, látványos, élvezetes volt. Bárcsak a fele igaz lenne ezeknek a nagypályás meccsek esetében is!:)

    VálaszTörlés
  5. Izé... nehezen megy a fogalmazás... Szóval: "Abban sincs vita köztünk, hogy sokkal nagyobb élmény játszani, mint NÉZNI..." Ezt szerettem volna írni... És már az én válaszomra is felsírt a Blogger, hogy túl hosszúra sikeredett!:))

    Sport1, Sport2, Eurosport 1-2, DigiSport... Folyton-folyvást foci megy! Az utóbbi években már a TV2, az RTL és a ViaSat is állandóan focit ad!:)) Nincs menekvés! Nincs ellenszer! A futballt lehetetlen kikerülni!:)))

    VálaszTörlés