2011. 01. 13.

95. nap: Kockafej

Kockafej, becenevén: gyökér. Az a típus, aki képes megállás nélkül beszélni filmekről, könyvekről, sorozatokról, méghozzá úgy, mintha ezek véresen komoly dolgok lennének. Néha ellátogat olyan kiállításokra, amelyek létezéséről rajta kívül nem tud az ég világon senki. Figurákat, babákat, kártyákat gyűjt, óriási készleteket halmoz fel képregényekből, DVD filmekből, olykor megszállottja még a videojátékoknak is. Felháborítóan igénytelenül öltözködik, pólóját gyakran rémes alakok képei díszítik, és mindig megtorpan az antik fegyvereket áruló boltok kirakata előtt. Vaskos, táblázatokkal és szabályokkal teli albumokat böngészik, amiből, természetesen, senki más egyetlen kukkot sem ért. Szociális tevékenysége nulla, az iskolában, dacolva minden társasági elvárással, leplezetlenül klikkesedik a hozzá hasonlókkal. Azt lehetne mondani rá, hogy teljes mértékben megközelíthetetlen és elérhetetlen az átlagos, hétköznapi halandók számára, már ha lenne bárki is, aki szeretne egyáltalán szóba elegyedni vele. 
Élettani besorolás: kockafej, becenevén: gyökér. Alias: gyík. 
Nem árulok el nagy titkot, ha bevallom, magamról mintáztam a kockafejség meghatározásának alapismérveit. Pontosan ilyen voltam és vagyok, menthetetlenül, gyógyíthatatlanul. S hogy mindezt bizonyítsam, bemutatom egyik kedvenc gyűjteményemet. Stílusosan a dobókockáimat.
Ez a két, érdekes valami, ha jól emlékszem, Kinder tojából származik. Érthető módon tetszett az ötlet, hogy elrejtettek bennük egy-egy hatoldalú kockát.
Ezeken kívül van néhány, elég profi csaló kockám is, amelyeket inkább nem mutatnék be egy ilyen nyilvános oldalon. Beismerem, nem egy nagy gyűjtemény. Nem egy látványos gyűjtemény. Messze nem hiánytalan gyűjtemény. De hát mit is várhatna az ember egy magamfajta kockafejtől?!

Hogy összekössem a kellemeset a hasznossal, a képeket az új telefonommal csináltam, hogy leteszteljem, mire képes a masina. Végső soron elégedett vagyok. Ezt az utolsót csak úgy, próbaképp kattintottam el, miután jó öt percet szórakoztam az egyéni beállításokkal. Fontos volt, hogy rossz fényviszonyok között is kipróbáljam végre a készüléket. Íme a végeredmény:



3 megjegyzés:

  1. Tetszik! Hogy ilyesmiket gyűjtesz, beteg dolog, de hát kinek nincs valami baja?! Az viszont tényleg tetszik, hogy ha van kedved szöszölni a HTC beállításaival, ilyen képet is tudsz csinálni. Én eddig a "Camera", kicsit vár, "Shoot" beállítással dolgoztam, változó eredménnyel: hol szar, hol szarabb. Megnézem jó HD-m beállításait! :-)

    VálaszTörlés
  2. Nekem is sokszor meggyűlik a bajom a fényképezővel! Roppant érzékeny a legapróbb mozdulatokra is, így, ha nincs valamennyire kitámasztva a kezem, közeli képeket képtelen vagyok készíteni. A nagy totálok viszonylag jól működnek, majd valamelyik reggel megpróbálok pár tájképszerűséget is elkattintani. Meglehet, minden mobil ilyen... nekem ez az első telefonom, amivel fotózni is lehet!
    A videofelvételekkel nincs gondom, azok szépen muzsikálnak. Valamikor azt is kipróbálom, "élesben"!:)

    A kockáim a kedvenceim! Pontosabban ez is úgy van, hogy egyeseket jobban szeretek a többinél, a maradéknak meg idő kell, hogy igazán a szívemhez nőjenek. De minél régebb óta az enyémek, annál értékesebbek a szememben! A gyűjtemény, mint "gyűjtemény", különösebben nem hoz lázba, inkább különálló darabokként tekintek rájuk.:)

    VálaszTörlés
  3. @Admin: Nekem is ez a tapasztalatom. Videó OK, fénykép bemozdul. De eddig kárpótol a többi! :-)

    VálaszTörlés