Bizony, hogy nem az, s ezt már Terence Hill is leszögezte a pókerasztal mellett ülve. Ezért kell most visszatérnem a tegnap már boncolgatott Fallout: New Vegashoz, és kiegészíteni az ott leírtakat további adalékokkal, pro és kontra egyaránt. Azt azonban sajnos már most le kell szögeznem, hogy a mérleg nyelve nagyon, de nagyon nincs egyensúlyban.
Pro:
A nagy kapkodásban kimaradt az újdonságok felsorolásából az, hogy mostantól a különböző csoportoknál, és a városokban reputációt szerezhetünk, ami attól függ, hogy az ő oldalukon állunk, segítjük őket, vagy ellenségesen viselkedünk velük szemben. A dolog nem lenne rossz, de ha egészen őszinte akarok lenni, mindez csupán arra szolgál, hogy az első végigjátszás után legyen okunk újra nekikezdeni, és ezúttal az ellentétes oldalt kipróbálni. Nagy variáció azért nincs, vagy szolgáljuk a békét és a rendet, vagy a banditák és fosztogatók mellé állunk. Más játéknál egy ilyen fícsör említésre sem lenne méltó, de itt mégis fontos szót ejteni róla. Nem mintha a New Vegas több lenne általa, de legalább már van ilyen is, pedig korábban nem volt.
Kontra:
A játék az átvett megannyi elem mellé megörökölte gyakorlatilag az összes bugot, ami a Fallout 3-ban előfordult, és számos egyébbel egészítette ki a listát. A grafikai hibák, a falba, talajba belesüppedő karakterek, a gyakori fagyások mellett immár sikerült elérniük, hogy esetenként a küldetések is teljesíthetetlenné válnak valamilyen megmagyarázhatatlan hiba okán, ami mondanom sem kell, lényegében tönkrevágja az egész játékélményt. És ha mindez nem lenne elég, időnként még a mentett állások is megmurdálnak, további erős ingereknek kitéve ezzel az egyébként is megtépázott idegrendszerünket. Persze kijött már az első patch, de egyrészt ez akkor is hatalmas blama, másrészt meg szart sem érek vele, mert nincs Live-om.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése