Valamiért ma úgy éreztem, életemben először tennem kell egy próbát, és meg kell néznem az egyik dalolászós műsort a kereskedelmik kínálatából. Ikszfaktor az ertéelen... két-három óra szenvedés lesz, gondoltam. De csak lehet benne valami, ha világszerte oly sok ember kíváncsi ezekre! Sosem késő, még nekem sem, hátha pislákol egy halovány reménysugár, hogy valami értékes dologgal épül s szépül majd általa az életem. Viszont ha mégsem jön össze, ha nem tetszik a dolog, ha csupán felhúzom magam rajta, akkor sincs nagy baj, hiszen legalább véresszájú elemzést tudok majd írni róla a mai blogbejegyzésben. Mikorra eddig jutottam a gondolatmenetben, biztos voltam benne: csak nyerhetek a dolgon.
Ám sajnos kudarcot vallott, dugába dőlt a nagy tervem; negyed óráig bírtam, utána muszáj volt elkapcsolnom valami másra. Sajnos, mint az kiderült, ez csak egy végtelenül egyszerű, hétköznapi karaoke. Azt pedig sem művelni, sem nézni nem szeretem.
Nézd meg inkább a ratyisztárt, ott ráadásul azok énekelnek, akik nem voltak elég jók az x-menbe(mert az fix, hogy ezek az "előadóművészek" mutánsok, mert ilyen gagyik csak mutáció útján születhetnek)
VálaszTörlésBasszus! Te tényleg komolyan gondoltad, hogy kommentelni akarsz!:)
VálaszTörlés