Délelőtt kaptam egy linket, amelyen megtekinthettem az egyik legzseniálisabb Bud Spencer - Terence Hill jelenetet az És megint dühbe jövünk! című klasszikus, örök kedvencemből. Milliószor láttam már, kívülről ismerem a szöveget, a hangsúlyokat, a színészek arcjátékát. Bizonyára a kedves olvasóim jelentős hányada is emlékszik rá ("A pisztácia kifogyott!"), mégis megunhatatlan filmes geg, amely újra meg újra képes megnevettetni. Jó volt most is egymásutánban vagy tízszer végignézni!
Délután pedig módom volt sétálni egyet a környéken, amely során eljutottam egy térre. Jól ismerem a helyet, nap mint nap járok arrafelé. Régen buszpályaudvar állt ott, de ma már csak egy modernként tetszelgő parkszerűség, valamint egy földbe ásott, hétköznapi kocsma, amit Gödörnek hívnak, és esténként ott gyűlik össze a város összes hülyegyereke. A füves részen azonban észrevettem egy fiatalembert, aki valamiféle bármixer felszereléssel gyakorolt. Egy üres üveggel, valamint különböző ezüstszínű shaker poharakkal dobálózott, zsonglőrködött, pörgetett és bűvészkedett, miközben feszülten figyeltem, hátha leejti őket, netalán kicsúszik a kezéből az egyik eszköz, vagy bármely más módon dől dugába az egész gyakorlata. Azonban nem akart hibázni, nagyon ügyes volt, én pedig egy idő után tovább bandukoltam. Jó volt azért egy kicsit elidőzni, és meglesni az ingyencirkuszt.
Ugyanezen a helyen, a téren, amelyen egykoron buszpályaudvar állt, fiatalok gördeszkáztak és bicikliztek, gyakorolták mutatványaikat, fejlesztették ügyességüket. Mindig ott vannak, legyen tél, nyár, eső vagy szél. Egyesek érdeklődve figyelik őket, másokat talán egy kicsit zavarnak a sebesen cikázó és harsány ifjak. Na, ezeket a kölyköket lett volna jó egy rendkívül súlyos tárggyal véres péppé verni, hiszen L'oreal - mert megérdemlik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése