Férfiasan bevallom: nincs jogosítványom. 30 éves kor körül ez nyilván sokakban feltűnést, kíváncsiságot, netalán visszatetszést kelt, de én valahogy soha nem éreztem úgy, hogy szükségem lenne rá. Mindösszesen egyszer voltam a volán mögött, de akkor még életkorom csupán egy számjegyű volt. Ha jól emlékszem, nagyapám ölében ültem, akivel egy tökegyenes földúton haladtunk a vakítóan zöld Wartburgunkkal, s rám hárult a "kormányzás" felelősségteljes feladata. Már akkor sem hozott túlzottan lázba a dolog.
S mivel jogosítványom nincs, így nem is volt soha a kezemben a kresz tankönyv. Következésképp azt sem tudhatom biztosan, vajon mekkora terjedelemben írhatnak benne az úttest-zebra-gyalogos hármas kérdésköréről, de a mai tapasztalataimat alapul véve biztosan nem sikerült az illetékeseknek eltalálniuk a megfelelő hosszúságot. Vagy túlságosan rövid lett, minek következtében a tanuló ripsz-ropsz keresztülsiklik rajta anélkül, hogy az olvasottak nyomot hagynának kis fejecskéjében, vagy túlzottan hosszúra sikeredett, ami arra készteti a nebulót, hogy inkább átfussa, mint végigolvassa az ide vonatkozó passzust. Elsőbbség? Lassítás? Ugyan már!
Nagyon úgy fest, az autósok egy része (akik különös módon szombat este mind a belvárosban közlekednek) nincs igazán tisztában a kijelölt átkelőhely jelentésével. De ugyanígy nincs tisztában a zebra létezésének fundamentumával az önmagát állandóan tömjénező és egekig magasztaló biciklisek társadalmának jelentős hányada sem. Feltételezem ugyanis, hogy a kerékpárútra bizonyos helyeken felfestett fehér csíkozás ugyanarra a magatartásra kéne, hogy ösztönözze a kétkerekű járművek tulajdonosait, mint az autósokat. Ám itt sajnos nem ösztönöz semmi senkit semmire, ami különben nem lenne olyan nagy baj, ha az ember nem járna hébe-hóba külföldön, ahol aztán döbbenten szembesül az ottani és a magyar közlekedési morál lesújtó különbségeivel. Az azért vigasztal, hogy ugyanezen autósok és biciklisek mennek egymás agyára, idegeire és kerekeire nap nap után az utakon, miközben teli tüdőből szidják a másik felmenőit. Tanulság nincs, illetve nincs mit magyarázni rajta. E fentebb vázolt jelenséget mindenki nagyon jól ismeri.
Az igazságosság jegyében pedig legközelebb a gyalogosok kerülnek nálam terítékre, hiszen csak velük együtt lehet teljes a közlekedési káosz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése