15. nap: BB I.

Számomra idáig ismeretlen, ám mégis érdekesnek tűnő helyszínek bemutatásával foglalkozom ebben a rovatban, amelynek címe BB, azaz Budapesti Barangolások. Elvégre minden sarok mögött újabb felfedezés, izgalom és kaland vár ránk, s aki nem rest, az időnként belevág a ismeretlen meghódításába.
Rögtön gyermekkorom egyik legtitokzatosabb helyszínének megismerését tűztem ki célul magam elé: egy rejtélyes alagutat a Podmaniczky utcában. Mikor kicsi voltam, a Városliget felé menet a trolibusz ablakából állandóan azt fürkésztem, hogy vajon mi lehet annak a járatnak a túlsó végén. Körüllengte valami megmagyarázhatatlan misztikum, az ismeretlentől való félelem és a bűnös varázslat csábító ígérete. Soha senkinek nem beszéltem róla, mintha csak én tudnék a létezéséről, mintha én fedeztem volna fel, mintha csakis az enyém lenne. Hónapról hónapra, évről évre ott sötétlett az éjfekete bejárata, mint valami kanálisé, ami messzi, ismeretlen tájakra vezeti a betévedőket, túl azon a világon, amit szabad szemmel ismerhetünk. De mi lehet a túloldalon? Mi van az alagút végén?
Fényképezőgépemmel (és biztos, ami biztos, a túlélőfelszerelésemmel) így a mai napon nekiindultam azzal a szent elhatározással, hogy a végére járok a kérdésnek. Az égen baljóslatú felhők szürke hordái tornyosultak, de kedvemet nem szeghette semmi. Rövid séta volt csupán, és máris ott álltam az alagút rettenetes bejárata előtt.

Ugye milyen félelmetes és misztikus? Bátorságom és eltökéltségem kissé megingott, de hamar megacéloztam akaraterőmet, és nekivágtam a kies járat felfedezésének, ami meglepő módon igencsak hosszúnak bizonyult.

Már közeledtem a kijárat felé, s egyre azt találgattam, mi vár rám utam végén. Veszedelmes szörnyhordák? Az Ígéret Földje? Örök kárhozat? A Pusztítás/Rombolás/Halál Rettenetes Kardja, ami véd a mentális támadások ellen/és elektromos sebzést ad/és tűzsebzést ad/és eldobva +5-ös/és automatikusan visszatér a kezembe/és sárkányok-démonok ellen +8-as/és gyógyítja a viselőjét?
Nos, íme a válasz a legnagyobb kérdésemre. A túloldal:

Kicsit ugyan kiábrándító, de legalább egy rejtéllyel kevesebb. És hát ki tudja? Talán egyszer valóban rátalálok életem Nagy Kalandjára egy mindeddig ismeretlen vidék eldugott épületei között.