Karácsony van, és én, e jeles alkalmat megragadva szeretném megköszönni valamennyi látogatónak, olvasónak, hozzászólónak, hogy eddig megtisztelt kitüntető figyelmével és bizalmával. És bár az eredeti tervem az volt, hogy az Egy évet magamnak, kizárólag saját szórakoztatásomra írom, de örülök, hogy ördögi tervem napvilágra került.
Kellemes, békés karácsonyt mindenkinek!
És most ideje, hogy véget vessek a nyáltengernek, és könnyedebb vizekre evickéljek. A tévében épp most megy a Nincs kettő négy nélkül című, klasszikus Bud Spencer - Terence Hill film, és én, egy jókora adag bor, kávélikőr és tegnapról maradt rumocska elfogyasztása után, kissé bódult állapotban folyamatosan azon gondolkodom, vajon megismerném-e magam, ha egyszer szembejönnék velem az utcán. Egyáltalán feltűnne a dolog?
*Vállrándítás, legyintés, a gondolat elhessegetése. Tudom jól, ilyen ostobaságon aligha agyalnék ennyit, legalább is józanul biztosan nem. De évente egyszer talán még belefér.*
Érdekes gondolat, szavamra, az. De nem én lennék, ha nem ezt válaszolnám: Nagyon ajánlom, hogy ismerd meg magad, ha szembejössz magaddal az utcán, mert ha nem teszed, megfejeled a tükörkirakatot.
VálaszTörlésHihi, ez tényleg jó ötlet! Nemes gondolatomat ugyan sárba tiporja, de hát, ugyebár, a racionális gondolkodás mindenek felett a nyerő!:)
VálaszTörlés