79. nap: Error

A netem valamiért ma reggel úgy döntött, hogy durcás módba megy át, és cefetül belassul. Nem tudom, ezt pusztán figyelmességből teszi-e, vagy van valami konkrét betegsége, de a változás szabad szemmel is érzékelhető. A Blogspotot 7 frissítés után volt hajlandó teljes egészében megnyitni (a belépés szintén érdekes művelet volt), a különböző közösségi izék esetében pedig hosszú perceket kell várni, hogy a kérdéses portálok életre keljenek. A Frímél megnyitása rémálom - bár korábban is az volt -,  a hírportálok olyanok, mint egy lecsupaszított ház vázszerkezete, a számos képet és videót tartalmazó oldalak megtekintéséről inkább nem is beszélnék.

Aggódni nem aggódom - nem először fordul elő, gondolom nem is a szolgáltatóm teljesen egyedi jelenségéről van itt szó, hanem valami technikai nyavalyáról, amit a cég emberei biztosan szorgosan próbálnak majd elhárítani. Amíg az ember élete során ez a legnagyobb probléma, amivel szembesülnie kell, aligha lehet oka bárminemű panaszra. Mert mi baj is származhat abból, ha belassul az Internet? Lassabban tudjuk megnézni a leveleinket? Lemaradnak a villódzó reklámok és animációk a képernyő széléről? Nem tudunk bankokat rabolni és túszokat ejteni a Mafia Wars-ban? Bagatell problémák ezek, lássuk be!

De valamiért mégis zavar a dolog. Idegesít a szenvedés, amit a gépem művel, gőzölög a fejem a forgó LOAD szimbólum meg a homokóra látványától, rosszallóan vonom fel bozontos szemöldökömet az összekuszálódott menüsoron és ikonokon. Vaknak és süketnek érzem magam, mintha egy börtöncellában ülve megszakadt volna az egyetlen kapcsolatom a külvilággal. És az a szomorú az egészben, hogy talán tényleg ez az igazság.

Nézhetnék ugyan tévét, de azon sosem az megy, amit én szeretnék, hanem amiért a csatorna korábban jogdíjat fizetett, és most a képembe törli a terméket, amit megvásárolt. (Rövid, zárójeles megjegyzés kívánkozik ide, egy délutáni megfigyelés okán: ugyan mióta állították át a CSI különböző sorozatainak besorolását korhatár nélkül bárki megtekintheti-re?  Eddig ott volt a 16-os karika, most meg simán mehet a Kúl Tévén a 15 órás idősávban? Mi a franc...?) Rádiót is hallgathatnék, ha hírekre vágynék, de tudom jól, hogy egyáltalán nem az zavar a dologban, hogy nem értesülök arról, ami a nagyvilágban történik. (Na, most ide megint lehetne egy zárójeles bekezdést írni arról, mennyire apró, csekély kis szeletkéjét látjuk és halljuk a hírekben azoknak az eseményeknek, amelyek a nagyvilágban történnek, de ebbe végképp nem szeretnék belemenni!)

Meglehet, annyira elkényelmesedtem attól, hogy minden adat és információ egyetlen gombnyomásra van, hogy elvonási tüneteim lesznek, ha homokszem kerül a gépezetbe? Vagy arra használom a netet, hogy az unalmas órákat kitöltsem hasztalan és szükségtelen böngészéssel, aminek most átmenetileg lőttek? Esetleg hozzászoktam, hogy az engem érintő kérdésekben a lehető legnaprakészebb vagyok, legyen szó bármilyen haszontalan tudásról?

Gyanítom, mindhárom dolog közrejátszhat bosszankodásom valódi természetében. Ha pszicho-doki lennék, biztosan tudnék alaposabb, részletesebb magyarázatot is adni, de mivel nem vagyok, inkább egyszerűen belekezdek egy meghitt imába, hogy ez a bejegyzés ne vesszen el valahol a Internet felbolydult, kavargó, hömpölygő áradatában.