2010. 12. 07.

58. nap: A Nagy Ügy - Második rész

Sherlock Holmes akcióban! Hercule Poirot szagot fogott! Auguste Dupin nyomra bukkant és nem tágít egy hajszálnyit sem! Ennek így kell lennie, míg világ a világ, s most jövök én, negyediknek! 
Nagy szerényen kijelentem, hogy én sem maradtam le fent nevezett géniuszok mögött, bár tegnaphoz képest érdeklődésem jelentősen megcsappant és visszaesett a megmagyarázhatatlan események okait illetően. De annyi eltökéltség azért még pislákolt bennem, hogy folytassam  nemrégiben megkezdett oknyomozásomat, bármi is kerekedjen ki belőle. 
Ma délelőtt kutatásaim érdekes fordulatot hoztak, a rejtély mikéntjeire logikus magyarázat kezd alakot ölteni! Ésszerű, ugyanakkor végtelenül egyértelmű konklúzióról beszélek, amely eddig elkerülte a kis, szürke agysejtek alapos pásztázását! A bűnös konkrét személye ugyan még nincs tisztázva, de talán erre már nincs is szükség. A szivárogtatás forrása körvonalazódott, s ezzel el is értem saját határaim végére, jogköreim lehetőségeinek Omegájára. 
Kimondom, kerek-perec: a tettest a ház közös képviselőjének irodájában kell keresni! S hogy miért? Azt most fogom felvázolni Önnek, kedves kíváncsi, misztikum után sóvárgó Olvasóm!
Akinek már volt része - egy különben meglehetősen érdekes és szórakoztató - ingatlanbecslésben, azt tapasztalta, hogy gyakran olyan kérdések is felmerülnek a beszélgetés alkalmával, amelyre a gyanútlan tulajdonos nincs felkészülve, amellyel kapcsolatban nem naprakész, vagy csak egyszerűen halvány lila szellentése sincs a pontos adatokról. Ezzel nincs is semmi probléma, a szakértők erre számítanak is, nem lepődnek meg, és nem is esnek kétségbe, ha a megbízótól olykor a "gőzöm sincs" választ kapják. Az én esetemben is belefutottunk sok ilyenbe, ám gond egy szál sem, hiszen minden információ megtalálható a földhivatal poros, dohszagú irattárában, valamint az ingatlan közös képviselőjének adatgyűjtőjében. 
Ám ahhoz, hogy ezen adatokat megszerezze valaki az utóbbitól, igazolnia kell, kicsoda is ő, és miért van szüksége ezekre a privát információkra. Továbbá az adott ingatlanbecsüsnek nyilatkoznia kell arról is, hogy milyen cégtől érkezett, és kicsoda pontosan a megbízója! Azt is közölnie kell, milyen okból kerül sor a becslésre, ami nálam a piaci érték kiszámítása címszóként szerepelt a megállapodásunkban. Ebből pedig nem nehéz kikövetkeztetni, hogy az illetőt - rövid vagy hosszabb távon - valószínűleg eladási szándékok vezérlik. 
A gondolatmenet ezen pontján idekívánkozik, hogy a közös képviselő munkahelye különös módon ugyanabban az utcában található, ahol az ingatlaniroda, aminek megbízásában tegnap felbukkant az a  gyanús ügynök. Nem lehet több a távolság, mint 50 méter. Nehéz elképzelni hát, hogy ne tudjanak a másik létezéséről.
Innen már sejthető, mi is történt/történik valójában. Az ingatlanos cég alig elítélhető módon, finom korrupciós kenőpénzekkel megkörnyékezte a közös képviselő bandáját, vagy esetleg csupán néhány alkalmazottat, hogy amennyiben értékbecslő jelentkezik náluk, egy épület vagy egy lakás részleteiről érdeklődik, és úgy áll a dolog, hogy még nincs elkötelezve a jövendőbeli eladó semmilyen cégnél (ismétlem: a megbízáson az állt, hogy piaci érték megállapítása, nem pedig értékesítés céljából készül a felmérés), akkor erről  azonnal szólnak nekik, s majd ők "véletlenül" arra tévedve felajánlják szolgálataikat a delikvensnek. Persze egyáltalán nem biztos az sem, hogy minderről tud az ingatlaniroda vezetése, vagy hogy ez egy bevett gyakorlat náluk a leendő ügyfelek felhajtására. Könnyen elképzelhető, hogy egy ambiciózus kezdő egyéni akciójáról van szó, s nem pedig mindent átfogó korrupcióról és összefonódásról. 
Ezt már, azt mondom, fölösleges lenne tovább boncolgatni, feszegetni, erőltetni. Különben is mindenki tagadna, azt pedig lehetetlenség volna kideríteni, ki hazudik, és ki mond igazat. Elvégre nem vagyok én Veronica Mars, hogy bármit kiderítsek! Holmes, Poirot és Dupin mögött meg ott állt a törvény, a hírnév, a rang és a gyakorlat, amivel csak-csak könnyebb érvényesülni a privát kopók világában.
Mindenesetre akkor is elégedett vagyok magammal, és büszkeséggel tölt el, hogy ennek utánajártam, nyomoztam, miközben ügyes trükkökkel szert tettem valamennyi szükséges információra. És ezeket összerakva egyértelműen körvonalazódott, mi is zajlott le a hátam mögött. Személyes adatokkal kereskedni  ugyan nem szép dolog, de efölött most szemet hunyok, és nem forszírozom tovább a témát. Az út a lényeg, nem pedig a cél! 
A Nagy Ügyet ezennel... lezárom! De akkor is bitang jó buli volt! Ezt szívesen csinálnám életem végéig!

2 megjegyzés:

  1. Ez várható volt, hogy valaki odaküldte.
    Én simán bemennék a közös képviselőhöz és megmondanám, hogy legközelebb senkinek ne szóljon és ne küldjön hozzád embereket.
    Még hozzátenném, hogy az ingatlanos elmondta, hogy tőle van az infó(kicsit egymásnak ugrasztani őket, ők sem fogják tudni, hogy ki hazudott...:)

    VálaszTörlés
  2. A közös képviselő irodájában legalább 10 alkalmazott dolgozik. Hogy ki beszélt telefonon, vagy ki levelezett e-mailben a becslővel, lehetetlen kideríteni.
    És mondom, lehet, hogy teljesen egyéni akcióról van szó, viszont egy ilyen beugrasztással esetleg egy különben rendes és tisztességes cégnek okoznék kárt, és ezt nem szeretném. Az ötlet, különben, remek és elsőrangú!:))

    És igen, az már tegnap, a kaputelefon megcsörrenésekor egyértelmű volt, hogy valaki küldte az ügynököt. Az egész nyomozás legfőbb célja és indítéka volt, hogy kiderítsem, ki!:))

    VálaszTörlés