26. nap: Egy igazi mese!

Ez az esztendő igen-igen erős volt, legalább is ami a videojáték felhozatalt illeti. Volt itt Mass Effect 2, Alan Wake, Saboteur, Red Dead Redemption... hogy csak a legizgalmasabb címeket említsem. Ezért aztán nem hittem volna, hogy idén még belefutok egy újabb címbe, ami nálam eséllyel szállhat harcba az Év Játéka címért. Ám tévedtem, méghozzá csúfondárosan. Mert bizony megérkezett, itt van, berobbant és tarolt a Fable 3!
Előre le szeretném szögezni: viszonylag csekély tapasztalatokkal rendelkezem az előző epizódokkal kapcsolatban, ezért az összehasonlítást inkább meghagynám másoknak. Jómagam pedig inkább csak a jelenlegi játék tartalmával és lehetőségeivel szeretnék foglalkozni, hiszen szép számmal, bőségesen akad azokból is a mesére áhítozó kalandozóknak. 
Ha műfajilag akarjuk behatárolni a Fable 3-at, akkor egy akció-szerepjátékot kapunk. Akció, hiszen a ránk törő ellenséges hordákat a jól megszokott hack n' slash módszerrel tudjuk belegyepálni a földbe. És szerepjáték, mert a küldetések megoldásáért, a lények mészárlásáért és Albion világának lakóival való interakcióink által nyert tapasztalati pontjainkat (itt Guild Seal a neve) karakterünk képességeinek és jártasságainak fejlesztésére fordíthatjuk. Mindezeken túl pedig egyszerre van jelen az erős történet és a méretes világ felfedezésének élménye is, így aki időnként szeretne kicsit elszakadni a fő cselekményszál eseményeitől, az bátran megteheti, hiszen aligha fog unatkozni.
A cselekmény és a sztori egyszerre szimpla és végtelenül zseniálisan bonyolított: egy ifjú herceget/hercegnőt alakítunk, akinek zsarnokoskodó bátyja éhínségbe, nyomorba és romlásba taszítja alattvalóit, így ránk, a nagy betűs HŐSRE hárul a megmentő szerepe. Ez abból áll, hogy a palotából való szökésünk után nekiállunk, és az elégedetlenkedő népek különböző csoportjaiból verbuvált sereggel lázadást szítunk a király ellen. Nagy feladat, és ennek megfelelően alaposan meg is kell dolgoznunk a támogatók megszerzéséért. Mindezeken túl pedig mindenkinek szent esküvéssel kell megfogadnunk, hogy trónra kerülésünk után teszünk nekik valamilyen szívességet. Ezek a kérések egytől egyik a közjót, az emberek érdekeit, a jobb élet eléréséhez szükséges feltételek megteremtését szolgálják, így a játékosnak aligha esik majd nehezére elfogadni a feltételeket. Ám az uralkodók élete sem fenékig tejfel, amivel igazából csak akkor szembesülünk majd, amikor végre az általunk vezetett lázadás sikerrel jár, s elfoglalhatjuk jól megérdemelt helyünket a trónon.

És itt bizony a játék elérkezett a második felvonásához, az uralkodói teendők és az igazi felelősség kérdéséhez. Mert Albiont szörnyűséges veszedelem fenyegeti, ami ellen csupán hatalmas összegek felhalmozásával és egy ütőképes hadsereg felállításával vehetjük fel a harcot. Így hát a korábban tett ígéretek, amelyek teljesítésével osztatlan népszerűségre és rövid távon egy virágzó birodalomra tehetünk szert, bizony rettentően leterhelik a kincstárat, ezzel veszélybe sodorva minden falu, város, nemes és közember létét. Rajtunk áll, miképp oldjuk meg ezeket a helyzeteket: hiszen a szegény gyerekek számára iskolát építeni nemes szívre vall, ugyanakkor azt az épületet bordélyházzá is alakíthatnánk, amivel jelentős bevételekre tehetnénk szert. A hegyekben élő népek fáinak őrzése és védelme fontos és igazságos tett, viszont azt akár nyersanyagként is felhasználhatnánk a közelgő háborúban. A bátyuska által bezárt könyvtár felújítása és újbóli megnyitása is a közjót szolgálná, de biztosan ez a legégetőbb gond, amikor a teljes megsemmisülés már-már az ajtónkon kopogtat? Ám ha minden kötél szakad, a saját vagyonunkkal is támogathatjuk királyságunk védelmét, így akik nem szeretnének letérni a jó ösvényéről, és nem akarják megszegni a támogatóknak tett ígéreteket, azok számára is van még remény.

A Fable 3 képes volt ötvözni a humort és a komoly fantasy elemeket. Időnként vicces, parodisztikus, időnként viszont Lovecraftot és Alan Wake-et megszégyenítő horrorelemeket vonultat fel (Aurora kontinensére eljutva lenyűgöző küldetésben lesz részünk, azt garantálhatom!). A karakterek inkább túlzók és jópofák, mint valósághűek, s a velük való kapcsolatteremtést sem lehet túl komolyan venni. Ám mégis megéri leállni táncikálni és piros pacsizni a koldussal és a városi őrrel, hiszen tapasztalati pontjainknak és megítélésünknek is jót tesznek a kedves gesztusok. Azonban legtöbbször a harc az egyetlen megoldás a problémás szituációk feloldására, amiben egyaránt rendelkezésünkre állnak közelharci fegyverek, puskák és pisztolyok, valamint a különböző mágiaformák teljes arzenálja. Felszerelésünk velünk együtt fejlődik a csaták során, s többségük egyéb feltételek teljesülése által hasznos különleges képességekre tehet szert. Küldetésből is akad szép számmal, amelyek változatosak és érdekesek. A kedvencem az volt, amikor három ütődött, mágusnak öltözött ficsúr D&D-t játszik, és minket kérnek fel, hogy legyünk a karakterük. Apróra összezsugorítanak minket, majd a terepasztalukon nekiállhatunk teljesíteni a kalandmoduljukat. Közben pedig hatalmas óriásokként állnak körülöttünk, és azon vitatkoznak, hogy az általuk kiagyalt szörnyek, feladatok és helyszínek mennyire jók, rosszak, könnyűek és átlátszóak. Zseniális ötlet!
Akit érdekel:)
Part 2
Part 3
Ezeken túl pedig módunkban áll rövid minijátékokat játszani, pénzkereset gyanánt. Beállhatunk kovácsnak, süthetünk pitét, illetve a Guitar Hero mintájára játszhatunk Lant Hero-t is. Egy ideig jópofa, ha a birodalom megmentéséről van szó, szükséges is, de különben hamar monotonná és unalmassá válnak. Családot alapíthatunk, születhetnek gyerekeink (vagy akár örökbe is fogadhatunk néhányat), továbbá módunkban áll más játékosokkal is kapcsolatba lépnünk, közös kalandokat élhetünk át. A falvakban és városokban vásárolhatunk magunknak ingatlanokat, amelyekbe vagy mi magunk költözünk be, vagy kiadhatjuk őket albérletbe. Üzleteket, boltokat, kocsmákat és fogadókat birtokolhatunk, amelyek állandó jövedelemhez, és sokszor komoly kedvezményekhez juttatnak minket. És minden funkciót elérhetünk egy titkos helyszínről, melyet a karakterünk édesanyja (aki az utolsó, igazi HŐS volt Albionban) hagyott hátra a számunkra. Állandó, permanens útitársunk pedig egy aranyos, vidám blöki lesz, aki azon túl, hogy segít bennünket a harcban, még ki is szagolja az elrejtett kincseket és a földbe dugott drágaköveket, aranyat.
Mindezeket összegyúrva pedig egy felejthetetlen, nagyszerű játékot kapunk, amely hosszú ideig képes lekötni az embert, s mindeközben remek szórakozást biztosít. A Fable 3 minden tekintetben, szó szerint mesés élmény, és csak ajánlani tudom mindenkinek!

Értékelés: 9/10