Nem vagyok egy Gordon Ramsay, de ambícióim bőségesen kárpótolnak hiányosságaimért, ezért néha nekiállok főzőcskézni. Remek hobbi, s bár a végeredmény többnyire nem túl hosszú életű, azért mégis jó érzés tölti el az embert, amikor a saját maga által alkotott kaját fogyasztja. De eddig javarészt főételekkel és levesekkel kísérleteztem, a desszert, néhány bágyatag próbálkozást leszámítva, kimaradt a szórásból. Ezért döntöttem úgy, hogy szakítva az eddigiekkel, ma délelőtt nekiállok, és összeütök egy adag madártejet.
Klasszikusnak tetsző, netről letöltött recepttel dolgoztam, ami nem tűnt túlságosan bonyolultnak, ám mégis kellemes végeredménnyel kecsegtetett. A madártejben egyébként az a jó, hogy nem kell hozzá túl sok alapanyag, és hamar végez vele az ember, ha tudja, mit csinál. Viszont ellenem szólt, hogy a konyhám úgy fest a legutóbbi csőtörtésem óta, mintha atomcsapást mértek volna rá, és nem lenne egyetlen túlélő sem, aki eltakarítaná a romokat. Pengeélen táncoltam hát, de ez sosem szabad, hogy a séfet eltántorítsa! Küzdöttem én már csirkepörkölttel, lecsóval, mézes-mustáros pulykával, sültekkel, no meg néhány saját agyszüleménnyel is, ezért aztán büszkeségem nem engedte, hogy holmi tej-tojás egyveleg kifogjon rajtam.
Hogy egy huszáros vágással rátérjek a lényegre, bő két óráig tartott, mire sikerült végeznem az egyébként igen gyorsan elkészíthető desszerttel. De büszke voltam rá, hiszen azok a fehérjehabok ott úszkáltak a tetején, s a folyékony rész színe sem tűnt túl rettenetesnek. Jöhetett a hűtő, majd újabb két órányi várakozás, amíg végre ehető hőmérsékletű nem lett a remekművem.
Nagy reményekkel, és korgó gyomorral vágtam neki az elfogyasztásának. Aztán... megcsappant a korábbi, tomboló lelkesedésem, s átváltozott csalódottsággá, majd röviddel azután heves undorrá. Mert bizony ez a madártej pocsék lett! Olyannyira, hogy még csak nem is foghatom az első próbálkozás számlájára; egyszerűen bűn rossz az egész cucc úgy, ahogy van. A lé túl sűrű, és gusztustalanul cukros, ezzel szemben azok a lebegő vackok a tetején minimális mértékben sem édesek, ami nem tesz túl jót az összhatásnak.
Normális esetben ez a teljes kudarc szinonimája lenne. De ez most túlmutat mindenen! Az általam készített madártej megérdemli az alábbi matricát:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése