Pofára esés

Van nekem egy nagyszerű, ingyenes szoftverem. Format Factory a neve, és arra szolgál, hogy különböző formátumú fájlokat, képeket, videókat átalakítson, átkonvertáljon más kiterjesztésűekre. Elvégre a lejátszókkal Dunát lehet rekeszteni, ám azok mégsem annyira felhasználóbarátak (vagy épp a jogdíjak túl magasak), hogy megbirkózzanak az összes, internetről begyűjtött cuccaimmal.
Az F.F. használata végtelenül egyszerű (értsd: még nekem is megy), gyors és megbízható; kiváló kezelőfelülettel és logikus felépítéssel. Az elmúlt hónapokban gyakran nyújtott számomra nélkülözhetetlen segítséget, ezért nem lehet azon csodálkozni, ha eléggé a szívemhez nőtt a drága. A mai napig az 1.9-es verzióját használtam. Ma estefelé azonban úgy döntöttem, letöltöm hozzá a legfrissebb adalékot, és felturbózom a kicsikét 2.5-re! Végigolvastam a listát, amely a program változásait és újításait tartalmazta, és úgy vélekedtem, kedvemre való, amit látok. Különben is, rengeteg zeném MP4 kiterjesztésben van meg, amelyeket szerettem volna átalakítani AVI-ra. Tudom, luxus ilyen fajsúlyú problémákra időt fecsérelni, mégis fontosnak éreztem, hogy rászánjam az ehhez szükséges energiát.
Természetesen, mint mindig, bakot lőttem!
Letöltés, install, miegymás. Simán ment minden, egészen addig a pillanatig, amíg el szerettem volna indítani az új, friss, ropogós programocskámat. Mert ekkor elkezdődött a hibaüzenetek áradata, majd villámcsapásként ért a felismerés: a nagyszerű Format Factory karrierje a gépemen véget ért.
Ha majd harcos énem valaha visszatér, majd rákeresek, mi okozhatja nálam a hibát. Addig pedig megelégedtem annyival, hogy cafatokra téptem a korábban emlegetett, nyertes Bounty csoki papírját.
Lady Luck csessze meg magát! Nálam soha, semmi nem változik!