34. nap: A fogoly

Saját otthonom foglya vagyok.
A négy fal közt ülve, a külvilágtól elzárva, magányosan, félhomályban, a harmadik emeleten írom e sorokat. Odakint a Nap rég lenyugodott már, a város zajai, a szombat estére való tekintettel viszont lassan kezdenek felélénkülni. Huzatot csináltam, hogy valamelyest enyhítsem a lakásban uralkodó meleget. Nem segít. Nem segít, hiszen odakint sincsen hideg; az ősz egyik utolsó, talán végső feltámadása zajlik épp most, mielőtt beköszönt a tél, a hó és a fagy korszaka.
Egy darabig a tévét kapcsolgattam, de nem fogott meg semmi. Nekiálltam egy könyvnek, de nem volt hozzá sok hangulatom. Félretettem hát későbbre, jobb időkre. Nem szeretném, ha egy gyenge pillanat miatt ne élvezném ki minden lapját. A rádióban a szokásos tingli-tangli: jelentéktelen és egysíkú, pillanatok alatt befogadható, de éppen olyan gyorsan elfelejthető zenék futnak, s csak ritkán hallom, amint egy műsorvezető mézes-mázos hangon próbálja elhitetni velem azt a hazugságot, hogy amit hallok, az jó.
Ilyen helyzetekben legtöbbször egyszerűen fogom magam, és nekivágok a városnak. Sétálok, nézelődöm, vegyülök és eltűnök az emberek forgatagában. A jelenlétem okán válok láthatatlanná. És Budapest valóban gyönyörű esténként. A sötétben ugyanis nem látszanak apró, de nagyszámú hibái; a kosz, a falfirkák, a lerobbant házak omladozó vakolata. Az emberek arcán sem tűnik ki annyira ilyenkor a komor mélabú. A lámpák, a kirakatok ragyogása, a mesterséges fény jótékonyan fedi el azt, amit a természetes világosság egytől egyig, kíméletlenül leleplez előttünk.
De most nem mehetek sehová! Rabbá váltam, képtelen vagyok kimozdulni, bármennyire is szeretnék ma éjszaka nekivágni a város utcáinak. Börtönöm aranykalitka, amelyből számomra nincs kiút. Édes béklyó, amely gúzsba köt és nem ereszt. Hiába minden, hiába az út, a kaland, az izgalom iránit vágy, ezeket most a sors szeszélye megtagadja tőlem, bármit is próbálnék ellene tenni. 

Ugyanis kimostam az egyetlen nadrágot, amit utcán is viselni tudok. És az a nyomorult, béna farmer még nem száradt meg teljesen, hogy a pék rakja tele! Ezért vagyok én a saját otthonom foglya!